A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Gombás András: Bűn és bűnhődés a régi Szentmihályon

kertnek mindhárom kapujára is szereltetett, hogy a szőlőskerti tolvajokat ott nyomban fenyíthesse a kertbíróság. Börtönbe (áristomba) zárták órákra vagy napokra a férfiakat és nőket egyaránt, ha a testi állapotuk miatt testi fenyítésben nem lehetett őket részesíteni. Ugyancsak idezárták a részeg és garázda bűntettest a tanács tárgyalási napjáig, vagy itt őrizték a nagyobb vagy főbenjáró bűnt elkövetőt addig, míg a szolgabírónak, vagy a megyének átadhatták. Ugyancsak áristomba került a nemes is, ha bűnt követett el, mert a nemest az akkori törvények szerint nem volt szabad testi fenyítésben részesíteni. Az áristombüntetést szigorították az élelemnek kenyérre és vízre szorításával, valamint kurta- vagy hosszúvasban való eltöltéssel is. Harmadik csoportba tartozott a megpálcázás és a korbácsolás. Ezeket a fenyítéseket a deresre fektetett bűnösökön bottal (,,fúratossal"), pálcával vagy korbáccsal az alfelükre mért meghatározott számú ütéssel hajtották végre. A pálcázás inkább megszégyenítő, mint nagy fájdalmakkal járó volt. A „kemény" pálcaütés már súlyosabb testi fenyíték. Legsúlyosabb volt a korbácsütés. Ezt, ha súlyosbítani akarták, a templomból kijövő vasárnapi gyülekezet előtt, a templom előtti téren hajtották végre. Az anyagi kihatású büntetések legtöbb esetben kapcsolt, mellékbüntetések voltak, testi vagy elzárásos büntetések mellett. Leginkább kártérítő jellegű volt ez a legtöbb esetben. A hamisított ital hordóját a hadnagy ,,bevágathatta", a hamis mértéket pedig összetörethette. A büntetés súlyosabbá tételét jelentette az is, ha a vétkesnek megszégyenítő külsőségek között kellett esetleg a lopott holmit, tyúkot stb. visszaszállítani a jogos tulajdonosához. Menetben kiabálnia kellett pl. ezt: „Így jár, aki tyúkot lop!" Ilyenkor a tanács tizedese kísérte a tettest és dobszóval hívta fel a lakosok figyelmét a gyalázatos bűnözőre és tettére. Megtörtént az is, hogy a testileg fenyített jobbágyok nemesi származású bűntársát levett kalappal a deres mellé állították mindaddig, míg bűntársán a pálcázást végrehajtották. Fiatalabb korban levő családtalan férfiakat „cégéres bűnbe esve" az elöljáróság esetleg katonának adta a quótában, vagyis a községre kiszabott újoncszámban. ч „VÉG EZ ÉS EK" A következőkben Szentmihály tanácsának jegyzőkönyveiből, valamint az egyházi feljegyzésekből vett eseteket ismertetek. Célom, hogy ezek útján igazoljam az elmondottakat. Célom az is, hogy megmutassam, hogy a laikusnak mondható bíróság az általa tárgyalt ügyeket milyen szemszögből nézve bírálta és hogyan szolgáltatott igazságot. Egyúttal az is lehetővé válik, hogy egykét évszázadig visszamenően belepillanthassunk a régi szentmihályi életbe. Arra törekszem, hogy az eseteket a már előbb ismertetett csoportosításban ismertessem. 87