A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Huszár Lajos: Der Münzfund von Nyíribrony
A templom kegyszereit egy 1780-as években felvett leltár részletesen felsorolja. Eszerint abban az időben az alábbi tárgyak voltak az egyház birtokában: „Vagyon hét ón kanna; az első két ittzés, e van kivül reá irva* »Isten tisztességére, a Sz. Mihályi Ecclésia szükségére csináltatta a debretzeni csizmadia Pete Miklós 1659«; 2. egy igen régi kanna, de amelyen sem irás, sem szám nincsen, fedele egészen kiesett, az oldalán emberfő vagyon és körülötte holmi figurák, ez is két ittzés; 3. két ittzésnél nagyobb, e van reá irva »Szent Mihályi Szent Ecclesiaé anno 1712. D. 4. Au.«; 4. ez a 3-diknak párja, egyenlő formájú, nagyságú és idejű; 5. két ittzés, e van reá irva: »Tokajban lakozó Kalai Szabó Mihály csináltata ez kannát Isten dicsőségére 1702«, körülötte figurák vágynak, nem magyar lehetett ennek a mestere; 6. két ittzés e van reá írva: »Dancsó Istvánné vette a Sz. Mihályi R. Ecclésia számára, 1771.-«; 7. Kisebb a többinél és nagyobb egy ittzésnél, semmi sincs reá irva. Vagyon két ezüst pohár is, mindenik egy egy meszellyes. Az egyik régi, de nincs esztendőszám rajta, a másikat akkor csináltatta az Ekklesia a maga költségén, mikor ide hozattattam, azaz 1772-dik esztendőben, amint a talpára vagyon irva." „1785-ben vett még egy három és fél iccés ónkannát 7 és fél rénes forinton. Erre reá van irva: »Sz. Mihályi Reformata Ecclesiaé, A° 1785.«" Az említett, 1780 előtti leltárban felsorolt ónkannák közül hármat (a 2., 5. és 7. szám alatt felsoroltakat), mivel a régiség miatt elavultak, 1792ben beolvasztották s négy nagyobb és egy kicsiny kannát csináltattak belőlük. Az egyik nagyot az egyház fizette ki, a többit a hívek. A kannák fontja 21 garasba, minden egyes betű vésése 1 krajcárba került. 18 Ma a különböző viszontagságok után az egyház birtokában egy talpas ezüstpohár, egy ezüst tányér és hét ónkanna van. Az ezüst pohár hengeres testű, keskeny talpszegéllyel, szája karimája enyhén kihajló. Oldalán egyszerű vésett, reneszánsz jellegű stilizált inda- és levéldísz látható, talpa szegélyén vésett téglalap alakú díszítés fut körül. Magassága 20 cm, talpa átmérője 7,6 cm, szája átmérője 9,8 cm. Sem hitelesítő jegy, sem mesterjegy nem fedezhető fel rajta, peremén belől .lekopott aranyozás nyomait mutatja. Díszítéséből ítélve XVII. századi munka lehet, talán azonosítható a fentebb említett leltár évszám nélküli régi poharával (XIV. t. 2). Az ugyanezen leltárban felvett, 1772-ős évszámot viselő ezüstpohár ma már nincs meg, de a feljegyzések sem tájékoztatnak sorsáról. Az ezüsttányér lapos, széles karimájú, karimáján stilizált indadísz látható, átmérője 21 cm. Mesterjegye „C.S.", felirata: „A Szent Mihályi Ref. egyház részére Kató Balázs ajándéka 1867." Az ónkannák közül legrégibb az 1772-i leltár harmadik tétele alatt említett, 1712-es évszámot viselő, csőrös kiöntős, fedeles, felfelé szűkülő testű, széles talpú boroskanna. Magassága fedéllel 40 cm., talpa átmérője 16,5 cm, szája átmérője 11,5 cm. A kanna testének alsó felső harmadán széles, domború borda fut körül, fedele fogója a hármas tagozású, levél alakú, csúcsán fenyőtoboz. Felirata a derekán vésve, szövege megfelel az 1772-i leltárban közöltnek (XV. t. 1). Időben ez után következik az a kanna, amelyet az egyházi jegyzőkönyv szerint 1785-ben vásároltak volna. A feliratának szövege megfelel az ott közöltnek, de az évszám helyesen 1783. A fedeles kanna Egyh. prot. 48. 75