A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Huszár Lajos: Der Münzfund von Nyíribrony

egyik, három mázsás harangot 1650-ben Georgius Wierd eperjesi harangöntő készítette, a másik, 190 font súlyú harang, az 165l-es évszámot viselte.

6 Mivel a kálvinista egyház a bécsi béke (1606) korában kétség nélkül fennállott, a XVIII. század elején a protestánsok vallásgyakorlatát, templomépítését és a meglevő egyházi épületek javítását s bővítését mindinkább korlátozó állami intézkedések Büdszentmihályra nem voltak alkalmazhatók. Ennek tulajdonítható az, hogy 1739-ben minden felsőbb hatósági engedély nélkül újították meg a templom zsindelyfedelét.

7 A következő évtizedben azonban a központi államigazgatás korlátozó rendelkezései mindinkább érezhetőbbek lettek. A r. katolikus plébánosok és esperesek figyelme minden — az egyházmegyéjükben történő — változásra kiterjedt, a tapasztaltakat azonnal jelentették mind a helytartótanácsnak, mind a közvetlen felügyeletet gyakorló megyei hatóságoknak. Ezeknek az intézkedéseknek következtében tudunk arról, hogy 1743-ban a község és az egyház minden engedély nélkül kijavíttatta a középkori templom omladozó, kidűlőfélben levő nyugati falát. A község elöljárósága 1752-ben, az egy évtizeddel korábban követett módhoz hasonlóan, ismét a földesúrhoz folyamodott, hogy engedje meg a templom keleti falának kijavítását. Pethő Rozália földesasszony ehhez hozzá is járult, és így a földesúri engedély birtokában az újjáépítés meg is indult. A rakamazi r. katolikus plébános feljelentésére azonban a helytartótanács elrendelte a vizsgálatot annak megállapítására, hogy mikor, kinek az engedélyével, milyen mértékű átalakítást vagy bővítést végeztek a templomon. Ugyanakkor felmérette a meglevő épületet, nehogy a restaurálás ürügyén kibővítsék az épületet. E felmérés alapján — amelynek adatait fentebb ismertettük — állapíthattuk meg a középkori templom legfontosabb méreteit. A helytartótanács által a tatarozásra kiadott engedély úgy szólott, hogy csupán az eredeti állapot szerinti helyreállítást engedi meg, a felmérésre használt ölrudat le kell pecsételni és a tatarozás befejezése után az esetleges bővítés megállapítására, a mérést ugyanazzal kell megejteni.

8 Az engedély birtokában 1755-ben, a templom keleti falainak újjáépítése be is fejeződött, de az 1756-ban az újjáépítés ellenőrzésére kiküldött bizottság, — miután az eredeti, lepecsételt mérőrudat nem használhatta — az 1754-i és mostani mérés között némi, de nem túl nagy eltérést állapított meg. Az eltérés okának felderítésére külön bizottságot küldöttek ki, amely a tanúk vallomásaiból és Pethő Rozália leveléből kiderítette, hogy az 1743-i javításra a földesúr adott engedélyt. E javítás a templom nyugati végét érintette, az újjáépített falrész a régi templom kőből és téglából vegyesen épített fundamentumán áll. A javításra akkor azért volt szükség, mert ez a falrész kidőlt, de már előtte is romladozó állapotban volt. A 12 év előtti javítás munkái át Pálezer Boldizsár debreceni kőműves végezte, de őt már nem lehetett kihallgatni, mert néhány évvel korábban meghalt. Az 1754—55-i újjáépítés szintén a régi falak és alapok felhasználásával történt, így nagyobb bővítésre nem került sor. „Az ajtófelet, amelyen kitetsző 6 Barcsa János, A tiszántúli ref. egyházkerület története. I. k. Db., 1906. 229— 230; Sőrés András, Szentmihály község története. Db., 1887. 106. 7 Sőrés, id. mű 108. 8 NYÁL. Szabolcs megye. Act. fasc. 55. no. 174. 1754. 69 '•'l-S- :

L ••*:•.; ""•-•.'. S-^-í*'''-'••'' ">;•> V?^:-:^V^-^0K*^-':V^^--JV.r^ :: ..'. "4 =•'•'-': ;. ; .'. "•'"'.'