A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Kalmár János: A buzogány

„Az becsületes, nemes, lakatjártó czéh táblája, Anno 1725" egyik oldalán két keresztbe fektetett kulcsot, a másikon pedig két kovás pisztoly között egy buzogányt látunk. A buzogány profilált nyakon ülő, gerezdes, gombfejű, a hadnagyi buzogányok csoportjába sorolható (22. kép). Ebben a korban a buzogány bírói és egyéb polgári elöljárói jelvényként is szerepelt. Az 1848—49-es szabadságharc idején, fegyver még a szolgálatot teljesítő rendőrség számára sem jutott. Ezt a hiányt buzogány alakú jelvénynyel pótolták. A rendőrök, hivatalos jellegük kihangsúlyozására, kis méretű, csillagfejű buzogányt kaptak. Külsejükben az ősi középkori bronzbuzogány mintájára készültek, de erősen lekicsinyített kivitelben (23. kép). Az első világháborúban az olasz harctereken harcoló magyar hadosztályokat különös fegyverekkel látták el: fokossal és buzogánnyal. A hadvezetőség felfigyelt arra a szokásra, hogy a magyar katona nem annyira döfésre használja szuronyos puskáját, mint inkább ütésre. Ez a körülmény indította a hadvezetőséget arra az elhatározásra, hogy a magyar hadosztályok számára buzogányt adjon. Ez a buzogány vasból öntött csillagfej, alakú volt, vagy pedig tüskés, hengeres fejű (24. kép). Utolsó felcsendülése volt ez a középkor óta a magyar harcosokat kísérő hatásos lovasfegyvernek, a csillagfejű buzogánynak, majd a török korban a tollas botnak. Kalmár János 43 23. kép. Rendőri buzogány, 1848—49. Budapest, MNM.