A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Kalmár János: A buzogány
amit az emlékanyagnál megfigyelhetünk, vörösrézzel sugárszerűen vasnyélre forrasztották. Ezzel a móddal a vasnyél is fokozta súlyánál fogva az ütő hatást. A vasnyél hengeres, vagy szegletes, vagy pedig a kézben fekvő felület simára hagyásával megcsavart díszítésű. A gerezdek gyakran cikornyás vonalvezetése, a nyél megcsavarása, a gótikus ízlés elemeiből fakad. Eredetük a gótikus korban gyökerezik, gótikus buzogány az elnevezésük is CX. t. 1). Magyarországi használatban is gyakori volt ez a buzogánytípus. Erre vall a nagyobb számú tárgyi emlékanyag. A gerezdek merészen előreugró orrszerű tüskéje, mindinkább elveszítette hasábos tompaságát, és helyette hirtelen ellaposodást és a nyél irányában jelentős méretű meghosszabbodást figyelhetünk meg. A nyíregyházi Jósa András Múzeum gótikus buzogány-példánya már fejlettebb korú, a gerezdek itt már csaknem tollakká szélesednek ki, azonban a gerezdek alsó és felső végeinél még megfigyelhetők a visszakunkorodó gerezd végek (X. t. 2). A hazai emlékanyagban a buzogány fejlődésének ezt az állomását beszédesen támasztja alá a Képes Krónika címképének miniatűrje. Az 1374—1376 évek között készült Képes Krónika címlapjának fejlécébe a trónuson ülő Nagy Lajos király képét festette a miniátor, akinek jobbján korának nyugati divatja szerint vértezett, balján pedig keleti jellegű ruhába öltözött alakok állanak. A bal oldali csoport tagjai, akik magyar urakat, udvari főembereket ábrázolnak, hosszú köpenyes alakok, kucsmaszerű fejfedővel, az egyiknek kezében íjat látunk, a középső alak kezében tollas buzogányt, a harmadik kezében pedig hajlott pengéjű szablyát. Tehát mindezek keleti típusú fegyverfajták. Minket közelebbről a buzogány érdekel, amelynek lapos tollai jól szemlélhetők. A fej felső szintje felé ldssé kiszélesedik, tehát erre az időre a gótikus buzogányok gerezdjeinek orrai négyszögletes tollakká laposodtak és szélesedtek. A nyél hossza hozzávetőlegesen fél méter hosszúságot tesz ki (15. kép). A Képes Krónika miniatűrjén ábrázolt buzogány típusnak megfelelő egyetlen tárgyi emlékünk a Történeti Múzeum gyűjteményében élénk példázata ennek a fejlődési folyamatnak. Ma ez a példány nincs hazai gyűjteményünkben, a múzeum vezetősége 1922 márciusában a New York-i Metropolitan Museum számára adta át ajándékképpen. Ez a hat gerezdes buzogány Székesfehérvár vidéki leletből származik (16. kép). Amint látjuk, a tollak kialakulásának első fázisában formában még szögletesek, felső szintnél magasabb oldallal. A további fejlődésben a toll felső sarka a közép felé irányul, és lassan a toll háromszög alakúvá válik. Ez a külseje azután a következő évszázadokban is változatlanul marad, ebben a formájában azután mint tollas bot vagy tollas buzogány, jellegzetes nemzeti fegyverünkké válik. Tlosvai Selymes Péter, aki 1548-ban már iskolamester volt, Toldi Miklósról irt verses művében megemlíti ezt az ismert magyar fegyverfajtát. A vers idevágó része így hangzik: „Hét tollú buzogánya köntösujjban vala," — s egy másik helyen a tollas bot elnevezéssel is találkozunk a következőképpen: „Király, ha nem nézném vitézi voltodat, majd fejedhez vágnám hét tollú botomat". 7 A tollaknál későbben mindössze az a változás mutatkozik, hogy a XVI. században jelentős mértékben megvastagodnak és kiszélesednek, számuk 7 Ilosvai Selymes P., Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história. (Lőcse 1629) 6. szitl. lev. 3* 35
