A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Kalmár János: A buzogány

13. kép. Részlet a bayeuxi szőnyegről. XI. század A buzogány eme fajtáit Nyugatról az orosz harcos is átvette, de az övének egyszerűbb gömb vagy körte alakú fejét szegekkel, tüskékkel verték ki. A fegyver neve busdychan. A hengeres fejű buzogánynak, amelyen a tollak is megjelennek, neve „pernát", amely tollazatot jelent, vagy pedig „schestopjár", amely kifejezés a perzsa sesper megfelelője, hat tollat jelent. Rendszerint hat volt a tollak száma.

3 A honfoglaló magyarság fegyverei között a fokoson és csákányon kívül egyéb ütőfegyvert nem találunk. A késő középkorból származó leletekből azonban gyakran kerülnek felszínre az őskori eredetre emlékeztető, csillag alakú, bronzból öntött buzogányfejek. Vegyük alaposabb vizsgálat alá ezeket a későközépkori buzogányfejeket és kutassuk fel beáramlásuk korát, származását. Ha e különös ütő, zúzó fegyver nyomát kutatjuk, feltűnő eredményre jutunk. A római vatikáni könyvtárban őrzött Szt. László arany-legendáriumában, amely a király életét képekben tárgyalja, az egyik miniatúrán lovas kun vitéz csillagfejű buzogánnyal üti le a királyt. A miniatúrán jól kivehetők a buzogányfej csillagszerűen elhelyezett gúla-alakú tüskéi (14. kép). A buzogány nyele hozzávetőlegesen fél méter hosszúságot tesz ki.

4 A buzogány keleti származására utal tehát az a tény, hogy a miniátor a kun vitéz kezébe adja ezt a fegyvert. 3 Jahns, M., Entwicklungsgeschichte der alten Trutzwaffen. (Berlin 1899) 160. 4 Róma, Vatikán, Cod. Vat. Lat. N. 8511. Vö. Lukcsics P., Szent László ismeretlen legendája. (Bp. 1930)