A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Sterbetz István: A goda (Limosa limosa L.) ökológiai problémái a magyarországi tájváltozások tükrében
A GODA(LIMOSALIMOSAL) ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁI AMAGYARORSZÁGITÁJVÁLTOZÁSOKTÜKRÉBEN Az a mélyreható kulturális átalakulás, mely a múlt században lejátszódó, hatalmas arányú ármentesítések óta a magyar tájnak szüntelenül újabb és újabb jelleget kölcsönöz, biológiai következményeit legkirívóbban vízimadaraink populációs tevékenységével demonstrálja. A biotópváltozások hatását fajokon, vagy faj csoportokon belül vizsgálva, számos olyan ökológiai problémával találkozunk, melyek feldolgozásával szélesebb körben is érvényesíthető meglátásokhoz juthatunk. E kérdések tanulmányozása hálás feladat, mert a mezőgazdaság és a természetvédelem a gyakorlatban is hasznosíthatja annak eredményeit. A goda egyike azon fajoknak, melyek az élőhelyükön végbemenő környezetváltozásokra igen érzékenyen reagálnak. Állománya a vízrendezések után, az általános kanalizáció kiépítésével, országos viszonylatban egyöntetűen rohamos fogyásnak indult. Az utóbbi évtizedekben azonban egyes helyeken, főképp a keleti országrészeken, feltűnő regeneráció váltotta fel ezt a folyamatot. Itt a költőállomány kisebb-nagyobb populációs felduzzadása mellett, a godák nyári csapatos kóborlása is olyan arányokat ölt, hogy rizstelepeinken e faj gazdasági szerepének tisztázása is feltétlen kívánatos. Jelen tanulmányommal egyrészt a fent említett populációs hullámzások okaira, másrészt e fajnak a termelést érintő hasznos és káros tevékenységére kívánok rávilágítani. A goda néhány ismert nagyobb települése mellett 3—6 fészekaljnyi kis kolóniákban sokfelé honos az ország vízjárásos területein. Hajdani és jelenlegi állományának pontos felmérése, a számszerű felvételek viszonylag gyér volta, valamint az irodalmi adatok elégtelensége miatt nem lehetséges. A hosszú időn át felgyülemlett statisztikai anyagomat azonban bőségesen elégségesnek látom arra, hogy belőle jó valószínűségekkel vonhassuk le a populációs ingadozásokat érintő következtetéseket. A magyarországi fészektelepekről összeállított felsorolást az alábbiakban ismertetem. A helymegjelölések után az egyes évszámokhoz kapcsolt számadatok az az évi költőpárok mennyiségét jelölik. Helytakarékosság miatt, csupán az irodalmi áttekintésben tüntetem fel az idevonatkozó forrásmunkákat és a személyes adatközlők neveit. I. TISZÁNTÜL Ecsedi-láp: 1886—89 között Kaplony, Domahida, Kismajtény környékén fészkelt. 1944 tavaszán Nagyecsed környékén 12 párt találtam. Ál14* 211
