A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

is választ adni, hogy milyen körülmények hozták létre az ajaki viseletek váltogatódását? Itt persze megint az ajaki nők viseletét fogom előtérbe hozni. Az ajaki nők viseletéből elsőként a kantusnak is nevezett viganót ismertettem. (Hogy ezt azért tettem, mert a régiségben feljebb haladni nem tudtam, — mondanom sem kellene.) Mikor kezdtek öltözni ebbe a ruhaféleségbe az ajaki nagy lányok, — azt ma már lehetetlenség megállapítani. Azt azonban már tényként el lehet fogadnom — és el lehet fogadnunk —, hogy a ruha neve a XVIII—

XIX. századfordulón élt olasz színésznőnek, — Viganó Máriának — a nevével egyezik. Valamint azt is, hogy a ruha a viganó nevet semmiképpen sem a világban régen keveset forgó, szegény (sőt nagyon szegény) ajakiaktól kapta. A névnek a ruhával együtt kellett Ajakra bejönnie. Hogy ezt a kétrészes, egybevarrt cifra ruhát az 1880-as években még kizárólag viganónak nevezték, — arra nézve eligazítónknak vettük és vesszük a ma már 90 éves Szakszón Balázsné tájékoztatását. Ezeknek a dolgoknak a figyelembevételével, persze, már azt is el lehet mondanunk, hogy a viganót nem az ajakiak alakították ki, — még kevésbé nem a kantus ruhájukból alakították ki. Amikor a 70 éves St. Kovácsné Tóth Borbálát megkérdeztem a név eredete felől, az a legtermészetesebben mondta, hogy olyan formán történt ez, mint a régi pengő-forint, a pengő és a forint szó használatkeveredésénél. Vagyis a megszokott nevet átvitték a még egészen meg nem szokott tárgyra. Nagyobb tájékozásra megemlítem itt azt is, hogy a kantus és viganó nevek a távoli múltban más községekben is megvoltak Szabolcsban. Gombás András tiszavasvári múzeumvezető szerint az anyai nagyanyja sokszor beszélt neki róluk. Elmondta, hogy a viganók nagyon cifrák, rikító színűek, —a kantusok pedig seszínűek voltak náluk. A szabásukra nézve is különböztek. A községükbeli anyák akkortájban így vigasztalgatták tréfásan a síró lánygyermeküket: Ne sírj, jányom, veszek neked piros viganót. Tehát valami különöset. Nem a megszokott, sőt megunt, seszínű, zsákszabású kantust. A viganó (!) után következő ruhadarabok váltogatódása a ma is élő legidősebb emberek (nők és férfiak) előtt ment végbe, s ezek az emberek a leghiggadtabb tanúk lehetnek arra nézve, hogy a község nem volt teljesen elzárva a világtól. Hogy a község közvetlen környékéről, sőt távolabbi helyekről kerültek be Ajakra divatformák. Kisvárdában vagy Ajakon magán is lestek a nők a divat alakulását. És gondoljunk emellett arra is, hogy az ajaki lakatos ujjas divatját bebizonyíthatóan egy idegenből Ajakra került értelmiségi dolgozónak, — a kántor Leffelholcznak — a felesége volt a kezdeményezője és mestere, stb., stb. Így az ajaki lányok sokszor változtatgatták viseletüket és azok a viseletek — mint ajakis és idegenes viseletek — sokszor voltak láthatók egymás mellett. Amikor a kantus (viganó) volt az ajakis ruha, akkor az ebbe a ruhaféleségbe öltözött lányok mellett ott állhattak (és áltak is") a még idegenesnek számító szabad ruhába öltözött lányok. És ugyanígy állhattak és álltak a már ajakissá vált szabad ruhába öltözöttek mellett a következő divatújdonságba, — a még idegenesnek számító — korcos ruhába öltözöttek. Valamint a már ajakissá vált korcos ruhába öltözöttek mellett a. még idegenes lakatos ruhába öltözöttek, — és a már ajakissá vált lakatos ruhába 185-