A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

mája miatt — spórcsűnek (sparhetcsőnek) mondogatták. Bőrtüszőjük volt. Es rövid fehér gubájuk. (Ez volt a törvényük! — mondta többek közt özvegy Szakszón Balázsné.) A fiatalok mihamar kivetkőztek ebből a ruhából. Az öregek azonban halálukig ragaszkodtak hozzá. Bár nem volt nagy a számuk — annyira szokatlan volt Ajak tájékán, hogy a környező község lakosai közül senki sem hagyta szó nélkül. S ennek a láttára terjedt el az a téves hit, hogy az ajakiak mind tótok. b) Heves megyei magyar férfiviselet. A dohányosok (feles kertészek) fiataljai ráncos, bő gatyában jártak. Az ingük is gyolcs volt. Lehajtós galléros. Rendes bőségű volt az ing ujja. Nyakravalójuk is volt. Ez piros, sárga, zöld és kék volt. Szivárványszínűnek mondták együtt. A csizmájuk féligráncos volt. Az idősebb férfiaknak vászon volt a gatyájuk és rojtos is. Ráncos is. Ingük ugyancsak vászon. Bő ujjú. Korcoskézelős. Szatyinggal kötötték meg. Ujjas köcéjük volt. A legöregebbeknek rövid volt az ingujjuk. * Ennek a kis viselettörténetnek nem egy tanulsága van. (A viselet túlzó barátai felé:) 1. Egy kis községnek a viselete nem állandó. (Gondoljunk itt az ajaki nagylányok mai ajakis viseletét — a ráncos ujjast — megelőző négy viseletre: a lakatos ujjasra, korcos ruhára, a szabad ruhára és a kantusra. Vagy gondoljunk a ráncos ujjason — annak az anyagán, díszítésén és használat módján — az idők folyamán bekövetkező — mai nap is bekövetkező — változásokra.) 2. Ugyanannak a a községnek a viselete nem teljesen egységes. (Gondoljunk ezzel kapcsolatban megint az ajakis és idegenes viseletek egymásmellettiségére. Vagy éppen a hatvan éven felüli asszonyok különböző viseletére.) 3. Megint: annak a községnek a nagyon feltűnő viselete nem okvetlenül a község legsajátosabb viselete. (Gondoljunk itt a zempléni eredetű tót (szlovák) és hevesi eredetű magyar (palóc?) időleges ajaki viseletekre.) 4. Egy község viseletének az eredetét nem lehet eldönteni a község lakosai névelemzése útján. (Gondoljunk itt arra, hogy egy Rubószki István nevű ember 1954ben szinte egyedüli képviselője Ajakon a ráncos vászongatya viseletnek. És egy Laskodi nevű ember valaha tót viseletben települt át Ajakra.) (Egy kicsit a szakemberek felé is:) 5. A népi viselet szerintem nem lehet a ,,szűkebb értelemben vett" és „tágabb értelemben vett" kifejezésekkel a régi módon osztályozni. Nem lehet azt mondani, hogy az az igazi népviselet, amelynek az anyagát a nép maga termeli s a ruhát ebből az anyagból maga készíti. És emellett még azt sem, hogy az a népviselet, amelynek az anyagát nem a nép keze munkája szolgáltatja ugyan — és a ruhát magát sem a néü készíti el —, de a nép ízlése és hagyományos formájára a belőle kiemelkedő kis mesterember csinálja. (Gondoljunk ezekkel kapcsolatban az ajaki nők keszkenőviseletére, amelynek a darabiaiból egy sem került ki az aiakiak termel vényéből vagy azok népi mestereinek a kezei közül — és mégsem merhetjük teljes bizonyossággal elmondani róluk, hogy amikor az aiaki menyecske a keszkenőkészletéből a kontvos keszkenőt a saiát ízlése szerint az első vasárnapi — és nem a negyedik vagy ötödik, vasárnapi vagy a kapkodó ruhájához kötötte fel —, a néptől — és nép183