A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

évekbeli Mindenszentek-napi kegyetlen idő ráébresztette az ajakiakat, hogy guba nélkül nem telelhet ki a földmunkás ember. Az ajakiak gubája ez idő tájban már fekete volt. A férfiak ugyanakkor még zsíros (olajjal kent) csizmát viseltek. Akkortájban tanulták meg az asszonyok a nadrág szabását a községben. Egy „rabságból" hazajött ember tanította meg őket a szabásra. Azóta járnak Ajakon nadrágban az emberek. A nadrág akkor még vászonból készült. Került ezután már más ruhafajta is Ajakon. A nadrág volt különösen sok. A gatyában nem jó volt „kastolni", fekete lett a harmatos fűtől, gaztól. Hátha még az esőtől vizes lett a föld is! (Ajakon ugyanis nagyobb részben fekete a föld (talaj). A mákos nadrág megváltás lett rájuk. Ez fehér pontos fekete anyagból készült. (Pantalló volt). Amióta az van, nyáron át munkában nem használnak gatyát. A felnőttek zsinóros ruhájáról az öregeknél már részletesen írtam. így itt már csak a gyermekek zsinóros ruhájáról fogok egyet-mást elmondani. Az 1890-es években a keresztanyák zsinóros ruhát is vettek. A zsinórját singlinek mondták. Nagyon drága volt. Legnevezetesebb darabja volt ennek a keresztlajbi. Ez is zsinóros volt a mellrészén. Hátul — a lajbi feletájától — színes pántlikás volt. (A pántlikák színe piros és kék vagy piros és zöld volt.) Ennek a résznek a felső vége ki volt kerekítve. És el volt dolgozva. A folytatása fonásos volt. A fonás a lajbi alján megszűnt. Attól kezdve a pántlikák szabadok voltak. Egykét ujjnyi hosszúságban lecsüngtek. Annak alacsony volt a teteje. És kerek is volt. A karimája két ujjnyi széles. Karimájának a széle egy ujjnyi magas. És szegett volt. A szeges a karimának is aláfordult. Egy kisvárdai kalaposmester csinálta Demjén volt a neve a mesternek. A kalap mellett a legények csinált virágbokrétát viseltek. Volt, aki vadmadár tollát szúrta mellé. Ez a kalap 1914 után maradt el. Bélelt szárú bokszcsizma 25—30 év óta van. A férfiak kivétel nélkül csizmában mentek a templomba. (Ma a legtöbb cipőben megy oda.) Az 1900-as évek elején volt egy belfert nevű ruha is. Ez fekete színű és béléses volt. (Abban az időben különben a vászon nadrágon kívül a ruhák minden darabja béléses volt.) Apró fürtű guba is volt a községben. Egy „boldog" (gazdag) juhász vett magának ilyet az első ízben. Negyven évvel ezelőtt még a legények is hordták. A lányokhoz is abban mentek. Munkában közönséges lett a sure használata. B) Az idegenes (ajaki férfiak által be nem fogadott) férfiviselet története. Csak a zempléni és hevesi származású férfiak viseletére van számba vehető adatom. a) Zemplén megyei eredetű tót (szlovák) viselet. Az Ajakra való behozatali körülményekről az idegenes női viseletekkel kapcsolatban már beszéltem. Tősgyökeres ajaki emberek szerint a Zemplénből áttelepült tót férfiaknak gyapjúból készült a ruhájuk. Maguk szőtték. Maguk készítették el. Ujjasuk egy szűrkankónak nevezett ujjasféle volt. A nadrágukat — a for182