A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

1. AZ AJAKI ÉLÖ NÖI VISELET Ezt a viseletet csak a község lakosai ismerik teljesen. Az ajaki lányok és asszonyok nem is nagyon törik magukat az után, hogy nagyobb körben megismertessék. Ha a községből kimozdulnak, ritka kivételektől eltekintve, csak a „kapkodó" (szomszédoló) ruhájukat hordják. Nem szeretik, ha idegenben megcsodá]ják őket. így persze a szomszéd községbeliek is alig tudnak többet mondani róluk annál, hogy cifrák és bő szoknyásak. A megye székhelyén, Nyíregyházán sincsenek azzal másképpen. Próbaképpen megkérdeztem róluk egy kiváló nyíregyházi pedagógust. (A pedagógusok ugyanis a Szabolcs-Szatmár megyei értelmiségnek szinte egyetlen néprajzi érdeklődésű rétegét alkotják.) Első pillanatokban úgy látszott, hogy különös szerencsém lesz vele. Azzal kezdte, hogy fiatal tanító korában pályázott egy ajaki római katolikus tanítói állásra. Egy vasárnap kis is ment a községbe, hogy a tanítóválasztó presbitereknek (egyháztanácsnokoknak) bemutatkozzék. A bemutatkozást megunta. Abbahagyta a kilincselést. A presbiter járás során persze „ünnepi ruhába" öltözött lányokat és asszonyokat is látott. Ö sem tudott azonban többet mondani róluk annál, hogy nagyon cifrák (!) és sokszoknyásak (!) voltak. Az ajaki nők viseletét tehát nem elég látni. Sőt nem elég Ajak községben magában látni. A viseletnek tüzetesen utána kell kérdezni. És ha lehet, a kapott feleleteket ellen kell őrizni. A ruhadarabok vizsgálatával is. Esetleg fényk~epek tanulmányozása révén is. Az utóbbi esetben még külön utána kell kérdezni a fényképezés körülményeinek. Nehogy a fényképezés „mesterei" tarka-barkaságra való törekvésükben vagy a fényképezőgép elé álló nők különleges testi adottságuk eltakarására való igyekezetükben megtévesszenek bennünket. így fogunk csak rájönni, hogy az ajaki női viselet tarka-barka ugyan, de nem rendszertelen. S így fogunk arra is rájönni, hogy a viselet rendszeres ugyan, de nem egyöntetű. Az egyöntetűség legfőbb akadálya a nők ízlésbeli különbsége. Mert az ízlés tekintetében a legszembetűnőbben megoszlik az ajaki nők viselete. Tudniillik két részre oszlik. De nem egyenlő két részre. A nagyobbik az „ajakis" — az ajaki nők többsége által befogadott, magáénak mondott — rész. A kisebbik, az „idegenes" — az ajaki nők többsége által be nem fogadott, magáénak nem tekintett — rész. Lajosné, Lizák Molnár Máriára. Az elsővel már 1939-ben megtárgyaltam az ajaki viselet akkor fointosabb adatait. A második helyen említett M. Kovács Lajosnéval már csak az 1954. évben találkoztam. De ez a találkozás döntő jelentőségű volt. Ö tájékoztatott ugyanit engem a ráncosujjas nevű ruha létrejötte körülményeiről. És ő adta kezembe azt a fényképet, amely a ráncosujjast megelőző lakatos ujjas nevű viseletnek a fiataloknál (éspedig -mindkét nembeli fiataloknál) használatos darabjait bemutatja (XVIII. tábla). További adatközlőim voltak rajtuk kívül az 1954. évben: Gerzsenyi Istvánné (24 éves), Hajdú Jánosné (64 éves), Kovács Jánosné (65 éves), idős Nh. Kovács Jánosné (60 éves), Kovács Istvánné Gomba Erzsébet (50 éves), Lizák Mária (54 éves), Takács Balázsné Kupecz Erzsébet (62 éves), D. Takács Józsefné (63 éves), Tóth József (67 éves), idős Torma István (47 éves), idős Torma Istvánné N. Kovács Mária (45 éves), Torma Margit (István leánya, 18 éves), Rubószki István (86 éves). — Ezekhez számíthatom az 1963. évből a következőket: Dolhai Margit (20 éves), Kovács Veronka (19 éves), Nh. Kovács Miklósné Magyar Ilona (20 éves) és ifjú Torma Istvánné Sós Margit (20 éves). 10 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve IV—V. 145