A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

« lakosság puszta számáról van tudomásom. Ez 3314 volt. Ugyanezt mondhatom az 1960. évről, amikor 3938 volt a lakosok száma.

14 Az ajakiak túlnyomó többsége földműveléssel foglalkozott, s azzal foglalkozik ma is. Erre azonban a község területe nem mindig volt teljes egészében alkalmas. 4301 kat. holdnyi területéből a vízmentesítés előtti időkben 2100 hold vizes volt. Ez a nagy vizes térség a Tisza ősi árterülete volt. Az ártér túlnyomó része a község belterülete körül terült el. Bár hosszú idő telt el a vízmentesítés óta, a lakosok még most is beszélnek a vizes időbeli élet nyomorúságáról. — „Valaha" csak a hegyek (dombok) kisebb részét szántották-vetették: Mert azok nagyobb része erdős, bokros volt. — A tagosítás előtti időkben (ami az 1860-as években ment végbe), a szarvasmarha még úszóban járt egyik hegyről a másikra. Az ezek közt levő vizes hajlatot „szabad talajnak" mondták. Amíg a földesurak egy tagba nem vágatták a földeket, mindenki szabadon használhatta azokat a szabad talajokat. A „fiúcselédek" zsombékról zsombékra hágva, „lébuc", meg kacsatojást szedtek róluk. A vízben termett nádat fűtőnek vágták az emberek. De vágták házfedésre és eladásra is. A vizüket, magát halászták is. A vízszéli „zamáncos" (pocsolyás) helyeket marhával legeltették. Az állatokból pénzeltek. Fuvarból is került valami. Persze kis mértékben a földet is művelték. Tagadhatatlanul nehezen éltek. — A vízmentesítés utáni időkben (ami a századfordulón esett java részben) jobbult a helyzet. A vizes részek nagyon jó termőföldekké váltak. Ezeket többnyire kapásokkal (tengerivel, „krompéval", répával) vetegették. — A gabonát (ami inkább a fentesebb földeken termett) nyolc évtizeddel ezelőtt még sarlóval vágosgatták. Sok munkáskéz kellett hozzá. Zemplénből is lejártak az aratásra. Azok tótok (szlovákok) voltak. Két idegenben lakó uraság sokat visszatartott közülük. Letelepítette őket a birtokán. (Czóbel és Huszár volt a két földesúr neve.) Dohányosok is jöttek. Azok már másokhoz is „elszegődtek"! Nagyobb részük Hevesből jött. És ezek már mind magyarok voltak. — Amikor az aratással a kaszára tértek át, már nem jutott mindenkinek aratás a községben. így sokan Kisvárdán kerestek és találtak munkát. Különösen el lehet ezt mondani a nőkről. Ezek többsége a „dohánymagazinba" (dohányraktárba) járt munkára.

15 Az 1828. évi „Regnicolaris conscriptio" szerint Ajakon, a jobbágyok kezén még mindössze 160 pozsonyi mérő szántó és 60 kaszaalja rét volt.

16 Fényes Elek szerint az 1851. évben összesen 12 első osztályú egész telkük volt az ajaki volt jobbágyoknak. Tehát a jobbágyfelszabadítás révén ennyi területnek lettek teljes jogú tulajdonosaivá.

17 14 Lássuk a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatósága Szabolcs-Szatmár megyére vonatkozó fontosabb statisztikai adatai közt. Nyíregyháza 1961, 28. 15 özvegy Szakszón Balázsné és M. Kovács Lajosné visszaemlékezései alapján. — Előbbi jelenleg 90 éves. Utóbbi már nem él. Kikérdezése alkalmával (1954), 70 éves volt. 16 L. a 10. számú jegyzetet. 17 L. a 11. számú jegyzetet. 143