A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Szabó László: A nagypénteki és húsvéti táplálkozás a beregi Tiszaháton

(korpacibere, ritkábban kásás cibere).

7 Az I. és II. réteg már ekkor is csak kásás ciberét evett, az egyszerű, hígabb korpaciberét nem igen készítették. A különböző cibere leveseket egyébként hétköznapokon minden család étrendjében megtalálhatjuk még 1945 után is. A különbség csak az volt, hogy az I. és II. réteg, vagyonosabb lévén, mindig másik fogást is készített, míg a III. és IV. rétegnél többnyire egyedüli étel volt. A ciberéhez tartozó böjti étel a bobájka volt.

8 Nagypénteken a kettőt együtt tálalták. Az I. réteg a bobájkát jól zsírozva, túróval, tejföllel vagy ritkábban mákkal ette, már 1920 előtt is, de szórványosan a II. rétegnél is megtalálhatjuk ennek az egyébként eléggé száraz böjti ételnek a zsírozását. Náluk a bőséges zsírral való ízesítés csak az 1920-as években válik általánossá. A III. rétegnél csak a második világháború éveiben következik be ez a változás. Ez az étel még 1945 előtt eltűnt a falu böjti étrendjéből. A mindennapi étrendben ez az étel sohasem szerepelt, úgy tartották, hogy költséges és sok a baj vele. A cibere és bobájka mellett általánosan fogyasztott böjti étel volt már 1920 előtt is az együtt terítékre kerülő szilvásétel és diós, ritkábban a mákos laska.

9 A szilvásétel készítésmódja idők folyamán mitsem változott, de a dióslaskát a III. réteg egészen az 1950-es évekig zsírtalanul tálalta. ,.Elég rá annyi zsír, amennyi a dióba' van" — mondják Gulácson. Az I. réteg az első világháború előtt is bőségesen zsírozta a bobájkához hasonlóan. A II. rétegnél ez csak a két világháború között válhatott általánossá. Megfigyelhetjük, hogy az I. réteg a két egymás mellett élő böjti étel közül már 1920 előtt is az utóbbit választotta. Ezt tartalmasabbnak, ízletesebbnek tartották, bár, mint korábban már elmondtam, a ciberét és a bobájkát is készítették. A faluban élő görögkatolikusok, noha a falu szokásait mindenben követték és szokásaikban hasonultak a falu népéhez, e két összetartozó böjti ételt, a szilvásételt és dióslaskát nem vették fel étrendjükbe, mert' ezt a református vallással összefüggő egyházi szokásnak tekintették. Ma azonban ők is szilvásételt készítenek nagypénteken. Nagypénteken az egyszerű, zsírtalan ételek egész sorát fogyasztják ma is vallásosabb házaknál. Van aki kizárólag pucérkenyeret, sültkolompért eszik, s ezen böjtöl.

10 Nagypénteki csemegének számít a bagolytüdő (aszalt alma), aszaltszilva dióval, főtt szemes tengeri, patti vagy vattogatott tengeri.

11 A gyerekek kedvenc eledele a pászka, melyet ma?uk sütnek meg a tűzhely plattján a laskának gyúrt tészta lekanyarított darabjából. Régebben a gyerekek csapatostól jártak nagypénteken a Tisza holt ágának nádasaiba vadkacsatojást gyűjteni. Ezt ott nyersen fogyasztották el.

12 7 Kásás cibere: a leforrázott korpa levébe, a korpaciberébe, köleskását szórnak. A ciberének a Tiszaháton a Szamosháthoz hasonlóan más jelentése is van: 1. „A még híg, jól meg nem főzött lekvár", 2. ,.híg lévé főzött szilva vagy som habarva". — Csűry В., Szamosháti szótár. Bp. 1935. I. 123. 8 A bobájkát, mely kenyértésztából sütött, majd leforrázott, öntött perec, az egész országban karácsonyi ételként tartják számon. A Tiszaháton karácsonyon kívül nagypénteken is fogyasztják. 9 A szilvásétel: habarással készült édes aszaltszilva leves. 10 Pucérkenyér: üres kenyér, melyet legfeljebb sóznak. 11 Főtt szemes tengeri: vízben főzött száraz tengeri, melyet sózva vagy cukrozva esznek. 12 Ma már csak a cigányok szednek vadkacsatojást nagypénteken és az azt megelőző napokban, mert nagypéntek után a tojás már megkotlósodik. g* 131