A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Erdész Sándor: Téli estézés egy nyírségi faluban

A legtöbb trufát Nagy Gábor földművestől vettem hangszalagra. Ismeretanyagával, trufamondásával nem emelkedett ki a társai közül,

22 személyének bemutatásával csupán az ilyen trufamondó-trufahallgató estéző körök életére, valamint anyagára szeretnék fényt vetni. Nagy Gábor Kállósem jenben született, 1892-ben. Szegényparaszti családból származott, ősei Erdélyből vándoroltak be. Az elemi iskola négy osztályának elvégzése után már szükség volt munkaerejére. Eleinte az állatok őrzését bízták rá, majd minden mezőgazdasági munkába beletanult. Katonaidejét az első világháború hosszabbította meg. Leszerelése után megnősült, három fiú- és egy leánygyermeket nevelt fel. Fiatalabb korában a gazdálkodás mellett fuvarozgatott is, majd kizárólag 8 kh földjéből tartotta fenn családját. Hosszabb betegség után 1961-ben halt meg. Életének javarészét a mezőn töltötte. Szántani, vetni nagyon szeretett. Kedves nótája volt: „Nincs boldogabb ember a szántó-vetőnél, Pedig verejtékes munkája után él!" Ha kedve szottyant a pihenésre (az igazsághoz tartozik, ez elég gyakran előfordult), széjjelnézett a határban. Ha félkilométernél is messzebbre kellett cimbora után mennie, akkor is elindult, hogy mondanivalóját kiöntse magából. Azonban azt is megnézte, hogy kivel áll szóba. Sokszor megtörtént, hogy az ebédet vivő fiúk hosszabb keresés után találták csak meg az apjukat. Estézések alkalmával trufáit minél nagyobb hallgatóság előtt szerette elmondani. A trufák nála sohasem öncélúak; vagy az elején, vagy a végén leszűr belőlük valamilyen tanulságot, hozzáfűz valamilyen szólásmagyarázatot.

23 Minden esetben ,,halljátok"-kal hívta fel magára a figyelmet, s osak akkor melegedett igazán bele a trufázásba, amikor minden szem rászegeződött. Különösen a hanghordozásnak volt nagy mestere, a cigányok, zsidók, asszonyok, kényeskedő urak beszédét mindenkor megfelelő módon, parodizálva adta elő. Eleven észjárású, heves, nyugtalan természetű ember volt. Ez az oka annak, hogy a feudálkapitalista rend helyi képviselőivel — igaz történetei szerint — több ízben összeütközött. Ezekben a történetekben a tehetetlen düh által kiváltott, lázongó paraszti hang is érvényesül.

24 E történetek elmondásakor Nagy Gábor az elmúlt cselekményt újra és újra átélte, felugrott a helyéről és hadonászva, magas hangon adta elő a megfelelő részeket. Alaptermészetéből következik az is, hogy hosszabb tündérmesék nem kötötték le a figyelmét, bár fiatalabb korában sokat hallott, egyet sem tudott elmondani. A tréfacsinálásnak, a tréfás meséknek azonban mindenkor nagy szakértője volt. Több trufában kipellengérezi a régi rend urait, vagy a magasabb polcra vágyókat. Trufáiban kiélezett konfliktusok, lehe22 A teljességhez tartozik, hogy Nagy Gábor: apósom, ennek köszönhető, hogy aránylag nagyobb számúnak mutatkozó anyagát sikerült felgyűjtenem. 23 Legjellemzőbb erre a „Magyar Népmesék"-iben (III. kötet. Bp., 1960. 730—734.) megjelent Megölné a borjút egy kanál tejért! című szólásmagyarázó trufája. E szólást tudomásom szerint csak néhány nyírségi községben ismerik, s a zsugori emberre mondják. E trufának ezenkívül még két változatát sikerült felgyűjtenem. 24 „Nézeteltérés az intézővel" с történet arról szól, hogy a paraszti önérzetében megsértett Nagy Gábor lázongása majdnem tragikus következményeket vont maga után. Hasonló lázongás mutatkozik meg a 10. sz. történetben is. 119