A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Erdész Sándor: Téli estézés egy nyírségi faluban

TÉLI ESTÉZÉS EGY NYÍRSÉGI FALUBAN A népmesekutatás a század eleje óta rohamos fejlődésen ment keresztül; újabbnál-újabb módszerek, iskolák tűntek fel, melyek e fiatal tudományágat nagymértékben előrevitték.

1 Míg kezdetben a folkloristák csupán a meseszövegek, mesetípusok összehasonlításának, elterjedésének kérdéseivel foglalkoztak, addig az utóbbi időben a mesemondó egyénisége mellett

2 a mesemondó- és hallgató közösségek, s velük kapcsolatos társadalmi kérdések tanulmányozásának is egyre nagyobb figyelmet szenteltek. Ma már nem kétséges a kutatók előtt, hogy a közösség beható vizsgálata nélkül a mese életének, a társadalomban betöltött szerepének kérdései is rejtve maradnak, s a közösség anyagi és szellemi műveltségének megismerése nélkül a mese hátterének

3 megértése is bizonytalanná válik. A közösség kérdésével elsőnek nálunk Kovács Ágnes foglalkozott, ki a „Kalotaszegi népmesék" с munkájában többek között kor és nem szerint elkülönülő mesemondó-mesehallgató csoportokra is utal.

4 Széleskörű nemzetközi összehasonlítás alapján tanulmányozza e kérdést Dégh Linda, ki a legutóbb megjelent könyvében nemcsak a Baranya megyei Kakasdra áttelepült bukovinai székelyek meséit, mesemondóit, mesélő közösségeit veszi vizsgálat alá, hanem ezen túlmenőleg — főleg hazai megfigyelések alapján — csoportosítja, rendszerbe foglalja ezeket a közösségeket.

5 Megkülönböztet falun kívüli, falusi, valamint rövid ideig tartó kényszerű munkaközösségeket. A különböző munkaközösségek mesélési alkalmainak vizsgálói

6 a tartós mesélő csoportok kialakulásához legalább egy jó, vagy közepes tehet1 Erre vonatkozólag lásd: Cocchiara, Giuseppe, Az európai folklór története. Bp., 1962. 2 Asadowskij, Mark, Eine sibirische Märchenerzählerin (FFC 68.). Helsinki, 1926. — Ortutay Gyula, Fedics Mihály mesél (Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény I.). Ep. 1940. 3 Honti a mesemegismerés módszerével a mesevilág megértését, a mese hátterének felderítését akarta elérni. Lásd: Honti János, Mesetudomány és vallástörténet: Népünk és Nyelvünk VII (1935). 107—124. — Honti János, A népmese háttere: Ethm LI (1940). 308—320. 4 Kovács Ágnes, Kalotaszegi népmesék I. (Üj Magyar Népköltési Gyűjtemény V.). Bp., 1943. 26—37. 5 Dégh, Linda, Märchen, Erzähler und Erzählergemeinschaft (Veröffentlichungen des Instituts für deutsche Volkskunde 23.). Berlin, 1962. 71—72. 6 Különösképpen lásd: Brinkmann, Otto, Das Erzählen in einer Dorfgemeinschaft. Münster, 1933. — Henssen, Gottfried, Volk erzählt. Münstterländisehe Sagen, Märchen und Schwanke. Münster, 1954. 6—9. — Béres András. Mai mesélő alkalmak: Ethn. LXVI (1955). 433—444. s* 115