A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Csallány Géza: Üzenetküldés motívuma népmeséinkben

meg;

14 (D epizód) A „pogány király" a „keresztény királyra" megharagszik, s izeni neki, hogy ha az ebédnél az első falatot szájából ki nem lövi, egész országát elpusztítja. — Kisokoska pisztollyal a király szájából kilövi az első falatot. E mesetípuson belül világosan látni, hogyan változott át a nyíl által közvetített üzenet, nád-, bot-, levélüzenetté, illetve buzogánydobássá. Jellemző, hogy a mesemondó szerint a nyilat már nem kilövik, hanem dobják, illetve visszasütik, mintha puska, vagy ágyú lenne. A „modernebb" idők rányomják bélyegüket e motívumra egyazon mesetípuson belül is. Amikor Kisokoska kilövi a pogány király szájából az első falatot, valamiképpen hasonlóan cselekedett, mint a királyfi, aki nyilára taplót tett s azt a tűzön keresztüllövi az óriások orra előtt, vagy a legkisebbik királyfi, aki az óriás kezéből kilövi a húst. Csakhogy ez a Kisokoska már nem nyilat, hanem pisztolyt használt feladata végrehajtásához. Kálmány Lajosnál

15 találkozunk még egy mesével, melyben a nyíl szerepel: „. . . Amint Bözsike mönt hazafele a templombul, a szomszéd kiráj fija möglátta Bözsikét, elvetötte a nyilat utána, akkor a nyíl a kapuba esött, éppen akkor mönt befele a Bözsike, a nyíl a ruhájábul egy kis darabot kiszakajtott. Megörült ennek a kiráj, fölvette a ruhát mög a nyilat, gondolta: „minek mönnyek be máma, ráérök hónap is, tudom mos mán, hogy hun van". Milyen távol áll a nyíl ilyetén használata régi szerepétől. Mesekincsünkben a legkülönfélébb üzenetformákkal akadunk össze lépten-nyomon, melyek nagyrésze a nyilazáshoz vezet vissza. A továbbiakban ezeket fogom csoportosítva ismertetni . Meséink egyik legelterjedtebb üzenetküldési módja a buzogány dobás. A buzogány, mint fegyver, már az őskor emberének is sajátja volt. Használatos a népvándorlás- és középkorban. Buzogányhoz fűződik a Botond monda is. Csakhogy az a buzogány egészen más célt szolgált, mint például a hétfejű sárkányé, mely hazadobja azt, jelezvén vele érkezését. Míg az előbbivel ütöttek, közvetlen kézifegyver volt, addig az utóbbi, közvetett célt szolgál. Ez a funkcióbeli különbség határozza meg egy-egy buzogánynyal kapcsolatos motívum eredetét, hovatartozandóságát. A nyilazásra visszavezethető buzogánnyal való üzenetküldés motívumát népmeséinkben legnagyobb számban „a három elrabolt királykisaszszony" mesetípus őrizte meg, mely egyébként európaszerte ismert. Az Aarne-Thomson katalógusban a 301-es számot viseli. Hazánkban több mint nyolcvan változata ismeretes

16

. E meséket öt csoportra oszthatjuk: 1. A szalonnája mesekör

17 (AaTh 301. A. I): A mesék több epizódra oszlanak, melyek közül dolgozatom szempontiából а С epizód a jelentős: 14 Kálmány Lajos, Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye: MNGY. XIII., Budapest, 1914, 376—383. oldal. 15 Kálmány Lajos, Hagyományok I., Vác, 1914, Aranykacsa. 16 Kiss Gabriella, A 301-es mesetípus magyar redakciói: Ethnographia LXX., 1959, 253—268. lap. 17 Gaal György, Magyar népmesegyűjteménye. (Kiadták Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc.) Pest, III. kötet, 1857, A szalonnavár. — Benedek Elek, Székely mesemondó (A szalonnafa). — Benedek Elek, Székely tündérország (A pásztorlegény botja). — Berze Nagy János, Népmesék heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből: MNGY IX., 108