A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Csallány Dezső: Szkíta íjmaradványok
2. A SZEGED-ÖTHALMI ÍJRÉSZLET Az Arch. Értesítő 1942. évi számában 6 foglalkoztam már egy szegedi íj részlettel, melynek felülete a nyíregyháziéval rokon díszítésű. A csontlemez rendeltetését helyesen állapítottam meg, amikor avarkori íj-méretadatok összevetésével, íjközépet (markolati részt) borító csontlemeznek tartottam. Az akkori analógiák alapján, korát az i. e. 8—6. századokra tettem és a preszkíta kultúrához soroztam. Természetes nagyságú rajzát újrahozom (3. kép). A darab közlésekor még nem ismerhettem a nyíregyházi rokon íjkar díszített csontlemezét, illetőleg ennek megmaradt rajzát, amely az első összevetés után szemléltetően igazolja, hogy a két csonttárgy: anyagban, rendeltetésben, díszítésben, korban, sőt népi tekintetben is szorosan összefügg. A szegedi példány: íjközépcsont. Két végén jól láthatók a díszítetlen, irdalt felületen a lekötözés nyomai. A rugalmas fa- vagy más anyagból készült két ívet rögzítették az egymást fedő markolati részek közé. A csontlemez ugyan kissé domborodó, tehát az ívek számára tartást biztosít, de a két vége még nincs hegyesre faragva mint a népvándorláskori példányokon, amelyek fejlődöttebb reflexíjak tartozékai. Ha az 1. és 3. kép díszítését összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy a háromszög alakú, barázdált mezők sora mindkét példányon ismétlődik. Az íjközépcsont díszítésének aszimmetrikus elhelyezése, bizonyára a csatlakozó ívek különböző méreteivel magyarázható, esetleg az irányzás bemérésére is felhasználhatták. * A szkíta régészeti anyagban nem ismerek publikált íjmaradványokat, így a nyíregyházi és a szegedi díszített íj csontrészleteket együttesen, a Deszk Sz. jelzésű korai avar temető 8. számú fülkesírjában fekvő, pontosan megfigyelt méretarányú reflexíj alapján rekonstruálhattam. A 4. képen látható méretarányokat ennek figyelembevételével adtam meg. 7 Ez csupán támpontot jelent a szkíta íj összeállítására nézve, de a szkíta íj kétségtelenül hiteles alakját, csak szkíta íjmaradványok és méretadatok alapján oldhatjuk meg. Az ismert képes ábrázolások, így például a kulobai (Krimfélsziget, Szovjetunió) királysírban lelt elektrencsésze ábrázolása az íját ajzó szkítáról, 8 sem ad közelebbi formát a szkíta íjról. A szeged-öthalmi íjközépcsontot (markolati részt), a felület díszítése és analógiái alapján preszkítának tartottam és idejét i. e. VIII— VI. századra tettem. 9 De Párducz Mihály meghatározása folytán 10 a nyíregyházaközvágóhídi urnás temetőt, az egyik urnából előkerült díszített íj csontrészt (íjkart borító csontlemezt): szkíta emléknek tekinthetjük. Tehát szkíta ha6 Csallány Dezső: A szeged-öthalmi preszkíta íjrészlet: Arch. Értesítő, 1942, 151—152, 153—154, II. t. 11. 7 Csallány Dezső, Kora-avarkori sírleletek: Folia Arch. I— II (1939), 148—150. 11. — Cs. Sebestyén Károly, Rejtélyes csontok népvándorláskari sírokban: A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai, I (1931). — Dolgozatok, VI (1930). — Cs. Sebestyén Károly, A magyarok ijja és nyila: A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai, V (1933). — Dolgozatok, VIII (1932). 8 Nagy Géza, A magyar viseletek története, Bpest, 1900, 26, I. t. 5, 8, 9. 9 Ld. 6. jegyzet. 10 Ld. 4. j. 11
