A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
A felülről való sorvezetést csak úgy értelmezhetjük, hogy a székely rovásírást eredetileg olyan fapálcákra, nyílvesszőkre rótták, melyeknek kezdő felső végét, és alsó befejező végét szükséges volt hangsúlyozni. Szamosközy jól írt rovásírással, tehát tisztában volt azzal, hogy jobbról balra kell a sorokat róni, de az írást a pálca felső végénél kezdik el. Ezeknek a magyarázó kitételeknek csak akkor van értelmük, ha a rovásírást nemcsak hosszúkás fapálcákra, hanem nyílvesszőkre rótták fel. Hogy csakugyan így volt, mutatja a következő adat: Ibn Abu Jaqub an Nádim, más néven Muhammed b. Isháq al Varráq al Bagdadi arab író 987 táján készült följegyzéseiben írja, hogy a turkok fejedelme, „ha az alsóbbrendű fejedelmek valamelyikéhez írni akart, előhívatta vezírjét és megparancsolta neki, hogy egy nyilat (nyílvesszőt) hasítson ketté. A vezér aztán rouásjegyeket metszett bele, melyeket a turkok előkelői ismertek s kimagyarázták azoknak értelmét, amelyet a főfejedelem (kifejezni) akart s akihez intézve volt, megértette s azt állította, hogy a kis felirat sokféle jelentésű lehetett. De ezt csak fegyverszünet, békekötés, valamint háborús időkben cselekszik. Ő megjegyezte még, hogy ezeket a telerótt nyilakat (nyílvesszőket) jól megőrzik s ennek következtében az egyezséget megtartják." 61 A székelyeknél is a hosszúkás fadarabkák és pálcácskák eredetileg ilyen kettéhasított, rovás jelekkel telerótt nyílvesszők voltak, amelyeket az íjas illyalt, lőtt ki, továbbított. Átvitt értelemben az is íjas, aki a rovásírást a vesszőre felrótta (illyalta), vagy aki bármilyen más anyagon is a rovásírásos feliratot elkészítette. A nyílvesszők a régészeti leletek és xylotomiai vizsgálatok tanúsága szerint nem nádból vagy levágott favesszőből készültek, hanem többnyire száraz nyírfából (vagy más fából is) kifaragott és megdolgozott pálcákból. 62 A szegedi múzeum régészeti raktárában, sírból előkerült vasnyílhegyet nyílvesszőcsonkkal együtt találtam, amelyen kívül ly-szeríí rovásjel volt látható más rovás jelek kíséretében (?). Sajnos, akkor még nem foglalkoztam a rovásírás-rendszerekkel és így megfigyelésem felületes volt. Az elmondottak alapján, az összefüggéseket látva azt gondolom, hogy a rovásjelek nemcsak a temetői fejfákra kerültek rá, hanem a népvándorláskori sírokba helyezett nyílvesszők is a túlvilágiak számára szolgáló rovásírásos üzeneteket tartalmazhattak, amelyeknek azonban a nyílvesszők elkorhadása miatt nemigen maradhatott meg mindig régészeti bizonyítéka. A csíkszentmártoni felirat íjas szavában az ij rovásjele összevonás. Marsiglinél a Jakab szóban fordul elő ez a rovás jel, mély magánhangzó kíséretében. A csíkszentmártoni feliratban a következő betűk rovísjelei szerepelnek: a,á, b, cs, d (ligatúrában), e,é (ligatúrában), e, /, g, gy, /*(=ё), i,í, j, k, k, l, ly, m, n, o,ó, ö,ő, r, s, s,sz, t, ty, v, z. 61 Uo., 156. — Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes, XII {1898), 169. (Ismerteti: Ethnograohia, 1905, 119.). 62 Greguss PáL Szegedkörnyéki régészeti leletek xylotomiai vizsgálata: A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai, I. 9. Szeged, 1939. 75
