A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

Ha a rongáltnak látszó szót (1. sor 3. szakasz) az előző szakaszban levő m

e

g

e

t szó folytatódó részének tekintjük, akkor a t jellel összekapcsolt igy rovás jelet i^ i-nek, tehát összeolvasva m

e

g

e

t-tig-nek kellene vennünk. Ha pedig a mostani változat alapján olvassuk, а m

e

g

e

t

l szó mint önálló szó után Viság-f°lyó következik. A rongált v alakhoz csatlakozó száras s jel, mely a szövegünkben a Mátyás szóban is megvan, olvasható ki. Csaknem minden korai felirati emlékünkben megtalálható is, as hangkapcsolat mellett. Az a jele is összevonásként betűzhető ki. Tehát mindkét olvasati mód azonos jogosultsággal szerepelhet. Az „

E

styán" név olvasata nem jó, mert nem vette figyelembe a szóban előforduló ti összevonást. Helyette a S

e

basttion névalakot ajánlom. A második rovás jelét nem ty-nek, hanem a b, száras s, a és t jelek összevonásának foghatjuk fel, mely után a ti és az on összevonások következnek. Elég, ha Marsiglitől az Adalb

e

rt szó analógiáját hozom fel példának. A csíkszentmártoni feliratban háromféle n rovásjelet alakítottak ki a különböző magánhangzókkal való kapcsolatuk alapján: az e

n, án és on összevonásokat. A„G

e

rg

e

ly" név г rovás jele nem megnyugtató, de rokon rovásjelre Karácsonfalván, megfordított betűalakra is, ugyanott találunk példát. Szokatlan rovás jel, de értelemszerűen ez olvasható ki. A felirat 6. sora csak a marosvásárhelyi Névtelen másolatából ismeretes, Szabó Károly szerint „Éljás csinálta' a szövegsor értelme. Az én megoldásomban a szövegrész értelme egészen elütő: G. íj as ilylyalta A G rovásjelét családi tulajdonjegy rövidítésének tartom, melyből esetleg a G

e

rg

e

ly névre lehet következtetni. A székely családok temetői fejfáin tömegével fordulnak elő egyes rovásjelek, amelyek mint tulajdonjegyek az egyes családok kezdőbetűjéből állnak.

59 Az íj as és illyalta szavak szokatlanok a rovó és rótta kifejezés helyett, a rovásfelirattal kapcsolatban. Ezek a finn-ugor eredetű szavak, amelyek a rovásírás megjelölésére szolgáltak, a székely rovásírással együtt vesztek ki. A bolgár-török eredetű ir, betű, ró szavak szorították ki. Szerencsére a csíkszentmártoni feliratban megmaradt az íj as, illyalta szó, mint a rovásíróra vonatkozó kifejezés. Ez a nyelvmaradvány újabb bizonyítéka annak, hogy a székely rovásírás eredetileg nem török, hanem finn-ugor nyelvkapcsolatokat mutat, ilyen megjelölést használt, és ilyen eredetre vezethető vissza. Az íj as, illyalta szavak szokatlan kifejezési és alkalmazási módját megérthetjük, ha tudjuk, hogy a székelyek Szamosközy István tudósítása szerint, felülről lefelé való sorvezetéssel „hosszúkás fadarabkákra és négyszögletesre faragott pálcácskákra késheggyel, stílus gyanánt rótták fel a szorosan sorakozó betűket."

60 59 Kémenes Antal, Székely rovásírás és a tulajdonjegyek. Budapest, 1914. 60 Sebestyén Gg., i. m. 1915, 4. 74