A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
A karácsonfalvi szövegben ás alakban, a bögözinél i hang jelzése után, a csíkszentmártoniban as, ás hangkapcsolat mellett; itt ós, az enlakaiban dűlt szárral, is, us, us összefüggésben találjuk. Ügy látszik, hogy az e hanggal összefüggő s rovás jel mindig rövid, ék alakú; a többi, mély- és közép-magánhangzóval összefüggő s rovásjel eredetileg hosszú szárú s volt, de az idők folyamán ez a szár elkopott, eltűnt, és csak az e hanggal összefüggő rövidebb alak maradt meg. Jellemző, hogy a hosszú szárú s alakja csak a székely rovásírás korábbi rétegében maradt meg, ahol még — ha csökevényes formában is — de különbséget tettek a magas és a mély magánhangzóhoz kapcsolódó kétféle s rovás jel között. A székely derzsi feliraton még kifejezetten ez a hosszú szárú s rovás jel szerepel, de a tégla kopottsága miatt a vonalak összefüggéseit nem vették észre, pedig tisztán adja a kapcsolatot а к rovás jelhez mint sk összevonás. Marsiglinél is megtaláljuk az sk ligatúrát a Pir l ska szóban (673. I.). 45 A logikai sorrend adva van a következő szó felépítéséhez, mely az sk-nt-r rovásjelek összefüggésén és egymásutániságán alapszik. Miklós-kánt°r szavak összevonására a csíkszentmártoni feliratban találunk analógiát Mátyás-m e st e r szóban, 46 ahol a név és foglalkozásmegjelölés kapcsolódott össze. A Miklós-kántor szóban а к (sk) rovásjel úgy fűzi össze az ós és nt jeleket, hogy az a hangjelölést is kiformálták. Ha az összefüggéseket és az egymásutáni sorrendet nem tekintenénk, d e kant (= dechant), vagy D e zs szavakra lehetne következtetni, de így az ósk összevont jelcsoportra csak a már mondott ánt°r következhet helyesen. Az ant ligatúra előfordulására, változataira Marsiglinél az Ant a l szóban (673. 1.), Telegdinél 47 és Kájoninál 48 találkozunk. Az г rovás jel a következő p betű előtt csak elmosódottan látszik. A Miklós-kántor olvasat után papatya szó következik, Pais Dezső „apa-pap" olvasatával szemben. Az utóbbi megoldás helytelen, mert a szövegben legalább egy a jelet kellett volna rónni ahhoz, hogy „apapap"-ot olvashassunk, a feltételezett és ugyancsak hibás „Dezs" szó után. Azonban ilyenre nem történt hivatkozás, tehát a megoldás nem állja meg a helyét. Ha figyelmesen megnézzük az első p rovásjel középső keresztvonalát, azt látjuk, hogy az ékalakban visszahajlik. Tehát itt a hiányzó a rovás jelet ábrázolták és vonták össze az első p jellel. Olvasata így nem a p, hanem pa. A harmadik rovásjel pedig nem a harmadik p jel, hanem a ty és a szóvégi a rovás jelének összevonása az Чу a szóban. A téglafelület itt annyira kopott, hogy nehéz az összefüggéseket kivenni. A harmadik p-nek nézett rovás jel alsó és felső keresztvonalkája a fy-nek két rövid beszúrása csupán, a harmadik kiinduló vonal pedig az a jellel való 45 Sebestyén Gg., i. m. 1915, 45., III. melléklet. 46 Uo., 60. 47_48 jj 0> 17 . melléklet és 126. 1. 53
