A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
A rovásfelirat helyes megfejtése a következő: Miklós-kánt 0 г рарЧуа 1-2 3-6 7-11 12-14 15-16 Alatta, a tégla szövegkeretén kívül, 1431 (?) évszám. A korábbi olvasatok után a szöveg értelme meglepő, a Miklós szó s jele nem deformált, hanem szabályszerű rovás jelet mutat, csupán folytatását nem vették észre a megkopott felületrészen. A „d e rzsi" vagy ,,D e zs", valamint a „isid 0 " szónak a feliratban nyoma sincs. Egyszerűen az nt összevonás (ligatúra) jelét tévesztették össze a megfejtők a zs rovásjelével, amely csaknem azonos alakot mutat. Németh Gyula tett is erre nézve észrevételt: „a zs jele feltűnő; e jelet inkább nt-nek olvashatnánk." 43 Az „ a p a p a p" olvasat is hibás, mert nyomát sem mutatja a megoldás az a rovás jelnek, amit pedig itt elhagyni nem lehet. E nélkül legfeljebb ezt az értelmetlen szót betűzhetnénk ki, hogy e p e p e p. Helyette рарЧуа a jó olvasat. A keretbe foglalt felirat alatt elmosódottan a fent említett évszám vehető ki, amit eddig a kutatók nem vettek észre. Ez az évszám a felirat készítésének és a tégla kiégetésének az idejét jelezheti. Az évszám összhangban áll a korai székely rovásírásos emlékeink idejével (XV. század). Az eddigiektől elütő olvasat azzal magyarázható, hogy a téglalap felülete egyes részeken megkopott és a rovás jelek összefüggései csak figyelmes vizsgálat után állapíthatók meg és így egyes jelek elkerülték a megfejtők figyelmét. Olvasatomat az alábbiakkal indokolom. Miklós szóban az i rovásjel mint összevonás mi alakban szerepel. Az m jel felső része nem zárt, benne tagoltan azon i rovás jeltípus van ábrázolva, amely feliratunkból eddig ugyan nem tűnt ki, de Marsiglinél, Csíkszentmártonban és Konstantinápolyban megvolt. Összevonásuk logikus, félre nem magyarázható. Marsiglinél a Mincent szóban hangsúlyozódik ki. Az s rovásjel az eddigi megfejtési kísérletekben mint rézsútos, egyenes hosszú vonal jelentkezik, amely így azonban semmit sem jelent; a székely rovásírásban sincs meg, olvasata tehát önkényes. Az ó jellel öszszekapcsolva mint ós végződés helyesen következik, de a hibás s rovásjellel együtt nem indokolható. A székely rovásírásban az s jele kétféle alakban jelentkezik. Az egyik ék alakú, mint a nikolsburgi és a többi felirati emléken, a másik típus ennek száras változata. A szár a csúcsból nyúlik ki. Bár ez az s változat a karácsonfalvi, bögözi, csíkszentmártoni, székelyderzsi, és késői változott formában az enlakai szövegben is előfordul, Németh Gyula ábécés táblázatában mégiscsak az utóbbi helyen találjuk meg. 44 Ez az érdekes, eddig ki nem hangsúlyozott száras s rovás jelváltozat megérdemli, hogy létezését tudomásul vegyük, mert mindig e hang kísérete nélkül látjuk. 43 Uo„ 5. 44 Uo., VII. melléklet. 52
