A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
fehrat tisztaságát és az olvasás helyességét. így- nem lehet tudni, hogy szövegünkkel még milyen jelek, számok, évszámok, esetleg nevek függenek még össze. Ezek a firkálások olyan kicsik, hogy alakjuk, értelmük még erős nagyítóval sem betűzhető ki mindig. Egy részük ezeknek a rovásírásos szöveg értelmét magyarázza. Volt olyan „megfejtő", aki római számokkal, másik meg arab számokkal kísérletezett. Olyan magyarázó is akadt, aki „viszonyt" szót, vagy „dór" és „görög" szavakat látott. Egyben mindannyian megegyeztek, hogy a feliratot balról jobbra fejtették. így a bal sarokban látható női nevet, bevésője írások — „ívek ,T szó helyett olvasta „KEVI"-nek; a hun-székely szót pedig „KATICZÁ"nak, a rovásírás jeleit, jellemzőit felületesen ismerve. Akár a megfejtési kísérleteket nézzük, akár a többi feljegyzéseket, semmiféle olyan támpontot nem találunk, amely megmagyarázná azokat az évszámokat, amelyek véletlenül vagy szándékosan, de úgy látszik, megközelítően helyesen teszik szövegfeliratunk idejét az 1456—1459-es évekre. Számos olvasási kísérlet után jutottam el én is a fenti helyes megfejtéshez, sokáig „szegélyívek"-et olvasva székely írások helyett. A pacskolat szövegének kopottsága, elmosódottsága, az állandó öszszevonás-használat, az új, a székely rovásírás irodalmában eddig elő nem fordult betűtípusok és változatok igen nehézzé tették a helyes és pontos megoldást. Lehetséges, hogy a felirat csonka, bár a rovásjelek félköralakban töltik ki a rendelkezésre álló felületet. Lehetséges az is, hogy a templomtorony többi lőrésablakának szemöldökkövei is rovásírásos szövegekkel borítottak. A szemöldökkő, a felirat tanúsága szerint Karácsonfalvával függ össze. Feliratunkat, a legkorábbi hasonló emlékek rovás jeleivel való összehasonlítás alapján, a legősibb ismert székely rovásírásos emléknek kell tekintenünk, amely korban valamennyit megelőzi. Legkésőbbi idejét legfeljebb a XV. század első felére tehetjük. Pontosabb idejét a rovásjelek jellege, kapcsolatai és szövegének nyelvezeti sajátságai dönthetik el. A betűk a kőrovásnak megfelelően szögletesek. A mondaton belül szóelválasztó jeleket nem használ, de egy-egy szó utolsó betűjét méretben lekicsinyíti, hogy a következő szó első betűjétől elválasztható legyen. Minden szóban összevonások vannak. Feltűnő sajátsága, hogy a magánhangzókat nagyrészt nem jelöli. Külön, egyedül az i magánhangzó jelét használja. A többi magánhangzó nem önállóan jelentkezik, hanem mássalhangzókkal összevonva: hom, ród, ács, on, ak, ők, ék, ás, ok. Nem jelöli külön tehát az а, о, e, и magánhangzókat. A feliratban a következő rovás jelek fordulnak elő (ld. 10. kép, 1—2.. melléklet): 1., 24. A h betű jele két helyen szerepel, a h u n szóban, és mint összevonás a HomPród szóban. A kettős x-ből összerótt rovásalak Nikolsburgból, Dobai István 1753. évi ábécéjéből ismeretes, hármas X-alakban pedig Kájoni János 1673. évi betűsorában fordul elő. A többi feliratokon ennek kerekített x változata használatos. 2., 34. Az о hangot, a HomPród szóban a hom összevonásban, és az. írások szóban az ok ligatúra belsejében négy tört szárú szegletes alakban 47
