A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái

Egyébként a két kis karóval jelölt sírról azt mondta, hogy egy gyermek sírja. A gyermeket soroglyán vitték a temetőbe. Azt állíthatták (!) íejfa helyett a sír nyugati végébe. Más községekben — még a magyaroknál is — van ilyenféle szokás. A halottvivő fákat ilyenkor beteszik a sírba. Ezt Sonkádon is megteszik, de ott a halott lábához teszik és fejfát is állítanak a halott fejéhez. A szatmárcsekei reformátusoknak azonban közös halottvivő fájuk van. Ezt, (helyesebben ezeket, mert két halottvivő fájuk van)

y a templomukban tartják. A református temetőbe, Boné József emlékezete szerint egyetlen római katolikus vallású embert temettek. Annak is a reformátusoknál szokásos fejfát állítottak a fejéhez. Arra a kérdésemre, hogy az általa is készítgetett fejfák homlokzatára miért csináltak bevágásokat, szórói-szóra a következőket mondta: „Az a bevágás csak tetszésből kifolyólag kerülhetett (!) oda. Nem olyan tetszetős, ha nincs ott." A szatmárcsekei fejfafaragók — végezte be tájékoztatását Boné József kerékgyártó mester —, idegenbe is készítettek fejfákat. Ő is készített. Mégpedig a rokonainak, ajándékba. Küldött egyet-egyet belőlük Fehérgyarmatra. Kisvarsányba, Mándra és Nemesborzovára. Ezután már Kajdi Zsigmond 72 éves középparasztot szólaltattam meg. Az őfajta emberek — mondta nekem — nem sokat törődtek és törődnek a fejfa formájával. Rábízták és rábízzák a készítését a mesterekre. Idős Borbély Ferenc 95 éves „szegényember"-t kérdeztem ki ezután. Sajnos, nem soká beszélhettem vele. Már nagyon beteg volt. Amikor a temetőjüket szóba hoztam, egy réges-régen, iskolában tanult verset kezdett mondani: Mindig hires marad Cseke temetője, Hol nyugszik Kölcsey Ferenc, Hazánk nagy költője. Beszélt volna ezután Kölcsey Ferencről magáról. Amikor azonban megérttettem vele, hogy ezúttal nem a költőről és ismert életkörülményeiről, hanem a szatmárcsekei református temető fej fáiról szeretnék vele beszélni, elmondta azt, hogy az ő gyermekkorában még nem mindenkinek volt „cifra fejfája". Később is csak azoknak csináltak ilyet a mesterek, akiknek a családja jó ellátást (kosztot) adott nekik vagy akik a mesternek jó komái voltak. Az újabb (cifra) fejfákról azt mondta, hogy tetejük volt és tetejük van. És hogy ezeknek hasító szeg (ék) alakjuk volt és hasító szeg alakjuk van. — Ezzel azonban már végét is szakította beszélgetésünknek. Érdekességképpen megemlítem itt még azt is, hogy a Fő utcában, egy régi ház tornácán üldögélő beteg öreg asszony részvétteljes szavaimra csupán annyit mondott, hogy jobb volna neki már a fekete fejfák sorában feküdni. Fekete fák alatt a szatmárcsekeiek feketére festett fejfáit értette. 201