A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

ant, ar, as, at, aty; így, im, in, ine, int, ist, it; ok, omb, on, ony, os; ul, unk, us összevonásokat, jelöléseket.) Az ábécé rovásjelei nem -mindig teljes alakjukban találhatók a fel­iratokon, hanem rövidített vagy más rovásjellel összerótt formákban is előfordulnak. Találkozunk fejre állított, oldalára fektetett, tornyozott rovás jelekkel, összevonásokkal is. Rövidített alakban találjuk: Az a rovás jelét, más betűre róva vagy fordított alakban, amikoris csak az ék alakú fejrész adja meg a rovás jel jellegét. A cs jelét, egyik oldalszár nélkül vagy más rovás jelre vésett két befűzéssel. De előfordul fordított falakban is. A d jelét, függőleges szár nélkül, más jelre róva. Az e jelét, más betűvel (ék) összeróva. A gy jelét, függőleges vonal nélkül, más betűkre róva. Az i rovásjelét, más betűkre róva. A / rovásjelét, más betűkkel összeróva. А к 1-5 rovásjelét, más betűkkel összeróva. Az l, ly, m, n, ny, o, ö, p jelét, más betűkkel összevonva. Az г rovásjelét, rövidített alakokban, részben más betűkre is róva. Az s, sz, t, ty rovásjelét, összevonásokban. Úgy a rövidítések, mint pedig az egyéb összevonások előfordult alakjait a ligatúrák táblázatain (51—55. kép) találjuk meg. Szokatlan összerovásmódot mutatnak a fejre állított jelek (Kará­csonfalva), az oldalra fektetett betűk (Karácsonfalva, Székelyderzs), a tornyozott, tamga-szerű összevonás-megoldások (Karácsonfalva, Marsigli, Csíkszentmárton). A szabályos sorvezetéssel szemben itt a hely kihasz­nálása és az egyéni elgondolások, ötletes szövegképekre vezetnek. Minél régebbiek a feliratok, annál nagyobb mértékű a ligatúrák alkalmazása. Sajátságos betűcsoporttal kell még foglalkoznunk, az ún. „capita dictionum"-mal, amelyet a „szavak, mondások fejei"-nek hívnak. 90 Ezek szimmetrikus rovás jelek, amelyek bevezetői a szövegnek. Megváltozott hangtani jelölésükből nem könnyű kihámozni, hogy egyszerű jelekből vagy ligatúrákból vezethetők-e le. Az enc, inc, ne, ent, int, nt, ant jeleknél (3., 4., 2., 4., 10.,22.) megfi­gyelhető, hogy kétféle változatban szerepelnek. Részben egyenes vonalú t-re, részben ív alakú л-ге vannak felépítve a rovátkák, tehát ezen liga­túrák eredete az ismert betűtípusok alapján magyarázható meg. Részben a szent szó, részben az Antal szó rövidítése vehető ki az ent, nt, ant je­lekből. Ugyanígy, egyenesvonalú a tprus jele (3) és kerekített alakot mutat a tpru jel (10), mindkettő azonos eredetű és jelentésű, három-három törtvonalú rovátkával (p-r) egészülnek ki. Mindkettőben a Szt. Petrus név foglaltatik. Az idők folyamán elhomályosodott a rovásjelek értelme, ezért a mássalhangzók sorrendjét megcserélték. Hogy csakugyan így van, mutatja Kájoni feljegyzése, (15) ahol a hasonló kerekített rovás jel „Pthru" alakban maradt fenn. 90 Németh Gy.: i. m. 1934, 22—23., 6. ábra. 117

Next

/
Thumbnails
Contents