A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Kralovánszky Alán: A papi honfoglaláskori temető

hány év volt a várható, tényleges és az átlag életkor? stb. Ugyancsak nem tudunk választ kapni arra sem, hogy voltak-e, s ha igen akkor milyen fegyverek —, a temetkezési szokásaik az átlaghoz hasonlóak voltak-e, avagy nem? stb. Az mindenesetre megállapítható, hogy nem volt ún. sorostemető, mivel a sírok nem egy sorban — egyenes vagy kissé hajló ívben — kerültek megásásra. Ugyancsak nem adhatunk biztos választ arra vonatkozóan, hogy Papon szokásban volt-e nemek vagy életkor alapján eltemetni a halottakat?

6 A homokbányászás alkalmával a temető északi részében állítólag „fegyverek, pitykék, lócsontok" voltak a sírokban, tehát általában a férfi sírok mellékletei- A megmentett déli temetőrészben gyermekek, és egyegy férfi, illetőleg nő került eltemetésre. A 4. sírt állat bolygatta meg, így lehetséges, hogy a függőleges helyzetű vasrudacska nem in situ került megfigyelésre. Éppen ezért bizonytalan, hogy ebben az esetben a hegyes vas rontás elleni szerepéről beszélhetünk-e?

7 A temetkezéssel kapcsolatos adatokból annyi viszont biztosan megállapítható, hogy Papon a X. század első felében, illetőleg temetkeztek emberek. Az eltemetettek etnikumát ma még nem lehet biztosan meghatározni,

8 csupán annyit mondhatunk a régészeti leletek alapján, hogy a 896-ban a Kárpát-medencébe bejött ún. honfoglaló magyarság első vagy második nemzedékéhez tartoztak. A temetőben előkerült dirhem-lelettel kapcsolatban megjegyezzük, hogy lelőhely tekintetében nem ütközik ki az eddig tapasztalt országos előkerülési képből.

9 Ismeretes ugyanis, hogy a dirhemek tömegükben a Felső-Tisza vidékén, a Duna—Tisza közén és a Kisalföld területein bukkantak elő (6. kép). Ezzel szemben a IX—

X. századi ún. nyugati érmek, ugyancsak tömegükben a Dunántúlról, a Duna—Tisza közéről ismeretesek. A bizánci pénzek pedig a Tiszántúlról. Érdemes megfigyelni azt, hogy a nyugati, déli és keleti eredetű pénzek közül egyik sem fordul elő az eddigi adatok alapján a X. században megszállt terület egészén, hanem annak csak egyes részein. Az a tény, hogy általában a pénzverési hely irányának megfelelő égtáj ú országrészről kerülnek elő a pénzek, több kérdést vet fel. 1. Az ún. nyugati és bizánci pénzekkel kapcsolatban közismert felfogás az, hogy e pénzek a Kárpát-medencébe való kerülése a kalandozásokkal kapcsolatos (zsákmány, adó). Ezen okon felül felvetjük még annak 6 V. ö. László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944, 125—165. 7 Solymossy S., A vas babonás ereje. Ethnographia 44 (1933) 97—117. 8 V. ö. Györffy Gy., A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. II. Századok 92 (1958) 5—6. szám 607—615.; László Gy., Őstörténetünk legkorábbi szakaszai, Bp. 1961. 1—23. 9 Megjegyezzük, hogy Huszár L., Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit in Mittleren Donaubecken, Acta Arch. Hung. 5 (1955) 99. oldalán a CCXVIII. sz. alatt közölt székesfehérvári dirhem lelőhelye nem Székesfehérvár, hanem ismeretlen. A korábbi közleményekben (Arch. Ért. 1902. 314—315; Arch. Ért. 1920—22. 27) Székesfehérvár van megadva,mint lelőhely. A székesfehérvári István Király Múzeum könyvtárában levő Arch. Ért. 1920—22, 27. oldalán, Marosi Arnold akkori múzeumigazgató saját cikkében, kézírásával, jegyezte be Lichtneckert fehérvári régiségkereskedőre való hivatkozással, akié eredetileg a dirhem volt, hogy azt ő Fejér budapesti régiségkereskedőtől vette mint ismeretlen lelőhelyű darabot. 34