A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Gombás András: Juhtartás Szentmihályon (Tiszavasvári)

Építmények és felszerelésük Juhtartással kapcsolatos építmények voltak a „drankák", „aklok"' (XXVIII. t. 1) „hodály"-ok vagy „juhól"-ak, valamint a külső legelőkön állított „szárnyék'''-ok. A drankát másként „észtre ngá"-пак is nevezték. Ezt mutatja az is, hogy a községi bíróság megbüntette Dési Gábort, mert Szabó Gy. Andrásra „fejes bottal ráütött", mert „esztrengájának nádkerítése kihányásáért szólott neki".

31 A 18. szd. végéig a télre beszorult juhokat csak a település külső övében eső „ólaskert"-ekhen helyezhették el a gazdák. Itt állottak az állatok védelmére készült építmények is. Ilyen állandó jellegű építmény volt a „juhól", amit „hodály"-nak is hívott a nép (XXVIII. t.2). Ilyen juhólat említ a község jegyzőkönyve egy 1839. március 2-i bejegyzésében

32 Vajda Bálint gazda is juhólnak mondja: „Vót a ker'be külön ju'ól. Sárfala vót. A tetejín meg szalma vót vastagon. Előtte meg vót a juakol." Hodálynak az 50—60 juhot befogadó ólat nem hívták. Hodálynak csak a nagyobb „csapat"-ot, 100-nál többet befogadó ólat nevezték. Ilyen csak nagyobb gazdák kertjében volt. Az ól egyik sarkában „ellető", a másikban „fogadtató" volt elrekesztve. Ha az idő nem volt nagyon mord, leginkább az ól előtti akolban ellettek s az elletőt inkább fogadtatáshoz használták. Az ólban talpas „rács" is állott a szálas takarmányok etetéséhez, az abrakoltatáshoz pedig „vályú". Krumplit, répát is ebben adtak a juhoknak. Akinek juhóla nem volt, az rudakból vagy hasított fából „állás"-t rögtönzött szélvédett helyen. Négy sarokoszlop keresztfáira dorongokat fektettek. Ezekre vastag sza'lmatető került. Oldalát a dranka rácsaiból alakították ki. Később ezek mentén a külső oldalon a felgyülemlett trágyából falat raktak. Az ilyen építményt „akol"-nak is hívták. A dranka rácsait használták fel az ól vagy hodály előtti kifutóhoz is. A legeltetési időszak jöttével a dranka rácsait a faluszéli („ju szili") fejőhelynél állították össze. Itt a dranka közelében egy szalma vagy nádtetős nád- vagy kórókunyhója is volt a juhásznak. Ebben voltak a fejőedények, bogrács és az „üísláda" élelemmel. A külső legelőövben tartott nyájak részére csak „szárnyék"-ok készültek árokba tűzdelt szálas nádból, vagy napraforgókóróból M Z Y vagy S alakban formálva. Űgy telepítették, hogy az itt főként uralgó észak-keleti

7 délnyugati szelek ellen védelmet nyújtson, A szárnyék végéhez a maguk enyhére a fentebb említett módon kunyhót hevenyésztek Gúnyájukat és élelmüket is ebben helyezték el. Legeltetés közben, ha rossz szeles idő vagy zivatar jött és meglepte őket partok, facsoportok oldalainál kerestek enyhet a nyájjal. Ha a nagy időben a nyáj elázott, hajtották, zaklatták a kutyával, hogy melegedjék, felszáradjon és ne fázzék meg. Bolega Ferenc számadó mondta el, hogy a nagyapjának „talpaskuny/zó"-ja is volt. Ezt késő őszi vagy téli időben magukkal vitték egyik helyről a másikra. Fűzfakarókból készült a váza. U-alakú léctalp négy sarkába állították a váz karóit. Elöl egy pár hosszabb, hátul pedig egy pár rövidebb karó állott. A négy karó felső végére a szélességnek és hosszúságnak megfeKözségi jegyzőkönyv, 1840. május 31. 32 Községi jegyzőkönyv, 1839. márc. 2. „Nánási Gábor Vajda Ferenc szolgája provocaltatott azért, hogy Körösi Tóth Mihály juhólából febr. 22-én zár alól egy kos Tokjuhot megnyúzván csupánn bőréért és egy szijj kantárt is el tolvajolt — ezenn tettéért 24 korbáts ütésekre a 7 fr: kár megtérítésével ítéltetett." • 242