A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Gombás András: Juhtartás Szentmihályon (Tiszavasvári)
nálták, „vezérürü "-nek hívták. „Сайда' nevet írtak és mondtak az üresen maradt anyára vagy toklyóra. Az olyan juh, amelyik már két éven át nem fogott bárányt,, ,mustra" lett, a hím pedig „mustrakos", ha már kiselejtítették. A kiselejtítetteknek kedveztek egy kis abrakkal és jobb legelővel. Az ürűket 3—4 éves korukig a gyapjúhozamukért tartották. Ezután lett mustra. A féltőgyű anya is mustrába került mint a négyéves, továbbá a gerincéhez ragadt heréjű ,,/7imar"-nak nevezett kos is. A mustra juhokat már nem hajtották éjszaka legelőre. A jobban félj avulókat tarló után vagy szüret táján eladták. A debreceni őszi „szabadság" is jó volt a mustrák értékesítésére. A nyáj ban 20—25 anyára tartottak egy-egy kost. Ha a kos jól bevált, 8 évig is tartották és csak azután került mustrába. A juhok korát a fogukról állapították meg. A fiatal juh foga fehér, az öregnek pedig barna és kopott. A fog hároméves korig jó. Az aprófűvű és szikes legelő erősen koptatta a juh fogazatát. Emiatt sok hamarabb került mustrába. Haszonvételek. Nyírás. Tejfeldolgozás A bárányok leválasztása után az anyákat rendszeresen fejték szeptemberig. Általában kétszer, de néha jó tejeléskor háromszor is. Ha már apasztott a juh, csak egyszer fejték. Fejeshez a fejőhelyen levő drankához terelték a nyájat. Több nyájat pedig—ha a gazdák egy bokorban laktak — az oda közel eső „zug"-ha hajtottak és ott fejték. A soros gazda ott vette át a tejet. Ilyen zugokban egy ráccsal formálták ki a „lyukat", ami elé ülve fejtek drankánál is (XXVII. t.). A juhokat a bojtár hajtotta a lyukhoz egymás után. A lefejt juhokat a zugból kiengedték s úgy várták össze egymást. Legtöbb juh úgy megszokta már a rendet, hogy már magától a lyuk elé sorjázott. A fejő juhász a lyukraj öttet a térde közé állította úgy, hogy az felé farral álljon. Azután mindkét csecséből megcsurrantotta a tejet. Majd a juh tőgyét két tenyere közé fogva nyomással kiszorította a tőgyből a tejet. Ha már nem jött a nyomásra folyamatosan a tej, a maradék tejet a csecseket váltva húzogatva kifejte. Ezt mindig megtette, mert így előzte az apasztást. Ha a tejet a pásztor a fejőhelynél levő kunyhónál dolgozta fel, a feleség is odajött a munkához. Sok esetben a juhász felesége a lakáson dolgozta fel a tejet. Ilyen esetben a bojtár taligába fogta a csacsit és azon hazaszállította a tejet. A soros gazda is a fejőhelyen vette át a napi tejet s otthon a családja dolgozta fel azt. Ha a szegődés úgy szólt, hogy a fejésért gomolyát kell adni, akkor a gazdáknak időközönként kész gomolyát adott ki a számadó. Itt megemlítem még azt, hogy amikor a birka divatba jött, egy időn át nem fejték, hanem csak nyírták. Egy juhtól egy idényben 30—40 1 tejet tudtak fejni. A rackától ennek a dupláját, a magyar fajtától pedig a háromszorosát is kifejték. A részes juhászok a kiszolgáltatandó gomolya mennyiségének a megállapításánál egyezségkor ilyen átlagokat vettek figyelembe. Ügy számoltak, hogy egy kg gomolyához 5—6 1 tej kell. Ha iccében számoltak, 3—4 icce adott egy font gomolyát. 28 A tejet fejés után átszűrték egy tiszta szűrőruhán. Ezt minden használat után gondosan mosták. Egy nagy lábasban tűzre tették a tejet és félSzikszai János 76 éves juhász adatai. 238
