A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Gombás András: Juhtartás Szentmihályon (Tiszavasvári)

db juhot tarthatott. Ha egy nyájban 5 gazdának a juhai voltak, a hét öt napján, sorosan, mindig más-más gazda kapta az aznapi fejést meghatározott sorrendben. A hét másik két napján, vasárnap és hétfőn, a számadóé volt a napi tej. Ha úgy alkudtak, hogy a tej et a számadónak kell feldolgozni, a fejés feles volt, vagy egy átlagos tej hozam után meghatározott súlymennyiségű (font) gomolyát kellett a gazdának a részére kiszolgáltatni. Aranyos Jánoséknak 150 juhuk volt egy falkában, a Tök család 250 juhával: Kalapos Mihály volt a számadójuk. Neki csak 50 juha járt a nyájban. A fejesen úgy osztoztak, hogy egy nap Aranyosék, két nap pedig a Tök család kapta a napi fejést. Minden negyedik napon a juhász kapta a tejet. A bárányokból minden kilencedik volt a juhászé. Kenyeret hozzávalóval ők egyszer, a Tök család pedig kétszer adott hetenként. Volt év, hogy a kenyeret ők 3, a Tök család pedig 6 köböl búzával, a hozzávalót pedig ők 2, a Tök család pedig 4 hátsó sonkával váltotta meg. A fejés megosztását mutatja az anyai nagyanyámnak egy mondókája, amit még akkor is mondogatott, mikor már nem voltak juhtartó gazdák. Ha a hét napján töprengett, játékosan mondogatta: „Ma csütörtök, hónap pintek, Hónapután nékünk fejnek." Még gyermek voltam. Nem értettem. Akkor megmagyarázta a régi „ríszes"fejés rendjét, sorját. A meddelékes nyáj pásztora ingyen legelőt alkudott ki a nyájba bevitt 60—80 db saját juha részére. Minden 4 db juh után a tulajdonosoktól egy kenyeret kapott hozzávalóval, valamint minden juh után 9 krajcárt mint pénzbért. A bér kiszabata kosnyájnál is ez volt. Míg a meddelékes nyáj juhászát a társult gazdák fogadták, a kosnyáj pásztorát a kommunitás

20 szegődtette. A számbavétel és számbaadás rovással történt. A rováspálca egyik fele a számadó juhásznál, a másik fele pedig a gazdánál maradt. A tulajdonjegyek szerint átvett juhok azonosságát mindig szigorúan ellenőrizték a gazdák, mert a ravasz juhászok ezzel sok esetben csaltak. így például 1774. jún. 18-án Tök Andrásnak azért kellett penitenciát tartani nyilvánosan, mert a tulajdon jegyek meghamisításával csalta meg a társult gazdákat.

21 Ugyancsak rovással történt a kiszolgáltatott gomolya mennyiségének a nyilvántartása is. A kártérítésre legtöbb esetben perrel került sor .Ilyen eset a községi bíróság előtt egyezséggel lezárt következő ügy. G. Molnár Mihály fia István, aki apja mellett bojtárkodott és juhaiból 21 db juhot és bárányt ad ki a kárvallottaknak, mert a bíróság megállapítása szerint is a ,,Tavasszonn történt szélvészes esőbe 17 drb. juhok csupa gondatlanságból döglöttek légyen el."

22 Itt utalnom kell arra, amitNyárády Mihály a kéki juhászok régi tapasztalatairól írt le:,,A magyar juhról a szakembereknél az a vélemény, hogy a legellenállóbb fajta. Az eső és hó nem árt neki... A régi kéki juhászok mást tapasztaltak. Szerintük... az állatok szőre sovány volt. A hátukon pedig választék volt. így az eső a juhok bőrét is 20 Községi jegyzőkönyv, 1846. XII. 27. 6. sz. bejegyzés. 21 Szentmihályi ref. egyház protocolluma 1772. 227. 1. .

22 Községi jegyzőkönyv, 1840. 132. sz. határozat. 23 „Néprajzi Közlemények", IV. évf. 1—2. kötet 197. 1. 231