A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Gombás András: Juhtartás Szentmihályon (Tiszavasvári)

JUHTARTÁS SZENTMIHÁLYON (TISZAVASVÁRI) Községünk ősi neve Szentmihály.

1 Ezt a nevet viselte a XI. századtól kezdődően a XIX. század legvégéig. Az országos helységnévrendezés során „Bűdszentmihály" néven lajstromozták. Az 1952. évben pedig Bűddel egyesítetten a „Tiszavasvári" nevet kapta. A község Szabolcs-Szatmár megye délnyugati részén, az ún. „Mezőség" területén fekszik. Területe 16 080 kh. volt. A két községből egyesített Tiszavasvári területe ma 23,825 kat. h. A Tisza szabályozását megelőző időkben csak a szentmihályi határból évről évre elvett a víz 4—5 000 kat. holdat. Az ár elvonulása után, kb. július közepére 4—500 kat. hold lett itt szántóművelésre alkalmas a mocsár szigetein.

2 Ezeket csak rövid tenyészidejű növények termelésére használhatták. Rendesen köles termett rajtuk. Ezen a haszonvételen kívül lehetőséget nyújtott arra is, hogy legeltessék. Különösen a teleltetésnél volt nagy jelentősége mind a rét szigeteinek, mind pedig a mocsaras és buja növényzettel fedett többi víz járta és vizes területeknek. Ez a terület nagyon sok szükségtakarmányt adott télre. Ez adhatja magyarázatát annak, hogy az 1753., 1754. és 1758. esztendőkben még Erdélyből, Szelistyéről (Szeben vm.) is teleltettek itt juhnyájakat.

3 Az 1720. évi összeírás a pusztult Büd és Tedej területét mint Szentmihály pusztáit tünteti fel. Tény* hogy ezeket bérelte a község. Ugyanez az összeírás a határban csak 2747 és fél köblös szántóterületet említ. A határhasználatra vonatkozó megállapítása pedig az, hogy folyó-, talaj- és belvíz korlátozza azt.

4 Fényes Elek 1839-ben kiadott^^Alagyarországnak 's a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja" с munkájában ezt írja Szentmihályról: „Gazdag határa roppant kiterjedésű, 's igen szép búzát terem, rétje sok; legelője pedig több ezer holdra terjed, de egy részét az árvizek járják". Ugyancsak ő írja a „Mezőségéről: „A szélesen kiterjedő rétek igen zsíros és tápláló szénát teremnek, melynél fogva a szarvasmarha és juhtenyésztés felette virágzó". Mindezek igazolják, hogy a község határa a jószágtartásra nagyon alkalmas volt. A község települése és határhasználata (62—63. kép) A jószágtartásra tekintettel a község mind a határhasználatában, mind a településében célszerűségből az állattenyésztés akkori követelményeihez igazodott. Kertes település volt a XVIII. század végéig. Minden 1 Scentmyhal. 1292. VII. 20. Kállay-család ltára I. 44. 2 Első sziget (Elöhát), Kis.Forgács, Nagy Forgács (Forgácshát), Csíkoshát, Végvár, Szamárhát, Betehát, Ürgehát, Hegyeshát. 3 Balogh István, „Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században". Jósa András Múzeum Évkönyve II. 92. lap 2. lábjegyzete. 4 Magyar Statisztikai Közlemények XII. kötet, 141—151. lap. 223