A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái
fejfajellegét nem igazolta. 22 Végül hivatkozom arra is, hogy a ligetbeli állványhoz támasztott 80 darab bálványkép sűrű egymás mellett való állása maga is ellene mond az ugor bálványképek sírmegjelölési használatának. 23 Befejezés A szatmárcsekei református temetőbeli fejfák alakjával és díszítésével kapcsolatosan végzett kutatásaimat a következőkkel zárom le. 1. A temető fejfái sem alakjukra, sem díszítésükre nézve nem voltak egységesek. A legrégebbi fejfák (gondolok itt a régi temetőrészen talált különleges alakú és vésésű három fejfára) nem voltak egyöntetűek. A leggyakoribb fejfatípusok [gondolok itt újra a Solymossy Sándor által figyelembe vett alacsony és az általa figyelmen kívül hagyott magas (óriás) fejfákra] — megint csak nem voltak egyformák. A legújabb fejfák —-, a homlokzati éldísz nélküli és a homlokzati él nélküli fejfák — szintén különböző típusokat alkotnak. A fejfák azonban mind ereszesek voltak. (Itt természetesen figyelmen kívül hagytam a külön temetőrészen álló primitív ,,cigányfejfát".) Eszerint azonban a fejfák készítői, az időjárásnak az írásra (betűvésésre) való káros hatásával tisztában voltak. Az eresz kiképzésével tehát a korhadást akarták megakadályozni. Ugyanezért a fejfák felső részét előrehajlóra és élesre faragták. Sőt (amit még nem is említettem, de ami a szatmárcsekei református temeteben szokásos volt és szokásos) ugyanezért a fejfát magát a temetés alkalmával előre (az írásos és díszített rész felé) dűlve állították a földbe. Természetes tehát, hogy a mesterek a fejfák védésével kapcsolatban a fejfák formáján az idők folyamán jelentékeny változásokat eszközöltek. 3. A fejfák élekkel és egyéb díszekkel való ellátása már más tényezőkre vezethető vissza. A fejfafaragók itt már „ki akartak tenni magukért". Egy-egy jobb módú család (munkaadó vagy reménybeli munkaadó) hozzátartozója számára minél szebb, minél különb fejfát igyekeztek készíteni. S ugyanígy jártak el azután jó embereik fejfáinak a készítésénél is. Eközben — akár ácsok, akár kerékgyártók voltak — elővették és alkalmazták az általuk valaha és valahol tanult mesterségükben díszeket. Természetesen nem a legkiáltóbbakat, nem a legkirívóbbakat. Az ilyeneket megrendelőik bizonyosan visszautasították volna. A szatmárcsekei fejfákat illetően, előbb az egyszerűbbet vették elő: a homlokzatéli három csipkevágást. Utánna az egyszerű, egy középvágású „magyar bajuszt", és néhány csipkevágást. Majd a dupla, két középvágású „magyar bajuszt" és hozzá tetszés szerinti csipkevágást. 4. Azt talán már mondanom sem kellene, hogy az ácsok és a kerékgyártók (a legmegszokottabb fejfafaragók) mesterségbeli díszítései formái általában a reneszánsz és barokk stílus származékai, természetesen elsősorban a népi barokk elemek közvetítésével. 22 Uo. 76—77. 23 Uo. 77—78. Nyárády Mihály 214
