A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Makkay János: Különös régészeti leletek a Jósa András Múzeumban

Mindezeken kívül egy Lagas-ban talált nagy tál is hasonlít némileg a rakamazi leletre 68 (VIII. t. 6). Ezt közlője katlannak tartja, szerintünk azonban ez nem lehetséges. A rakamazi tál kifolyónyílásai azt a célt szolgálhatták, hogy a tál belsejében végzett művelet eredményeképpen keletkezett folyadék szabadon kifolyhasson, és így valamilyen szilárdabb maradványtól el tudják választani. Egyelőre kérdéses, hogy melyik anyag volt a főtermék, és melyik volt a melléktermék. Mi volt tehát vájjon a művelet célja: a folyadék vagy a szilárdabb maradványok előállítása. Gondolhatunk pl. túró készítésére, ahol a savó folyt volna ki a tálból, mint a kevésbé fontos termék. Lehetséges azonban, hogy a szőlőszemek vagy más nedvdús bogyók (szeder) kinyomkodását végezték a tálban. Ekkor viszont a kifolyó nedv, esetleg a must volt a főtermék. A tál alá éppen azért építettek különböző magasságú lábakat, mert így érték el, hogy a belseje a kifolyórész felé lejtett, és nem kellett nagy súlyú és nehezen mozgatható lejtős alépítménnyel ellátni. A tál maga a műveletek végzésénél a földön állhatott, és a kicsurgó folyadék a tál orra előtt levő gödörbe helyezett edénybe kerülhetett. (Ha a folyadék volt a melléktermék, akkor nem is volt szükség edényre.) Ugyancsak nem kellett edény, ha áldozati állatot helyeztek volna a tál belsejébe, és a vére a tál nyílásain keresztül folyt volna a gödörbe. Mint az egy Beycesultan-non (Anatolia) talált korai bronzkor végéről származó áldozati oltárnál feltételezhető. Itt egy széles peremű, a padlón fekvő leépített oltárból egy kifolyónyíláson keresztül a tál orra előtt levő gödörbe folyt az áldozati állatok vére.

69 1960. őszén résztvettem Derecskén (Hajdú-Bihar megye) Bernáth Sándor és Gyula kedves barátaim szüretelésén. A daráló kifolyó nyílása elé itt gödröt ástak, abban kádat helyeztünk el, és ebbe a kádba folyt a must. Mikor megtelt, időnként, kimertük. Ezzel a feltevésünkkel kapcsolatban egy dolog vitatható különösen. Az, hogy a közép-európai újabbkőkori ember ismerte-e a szőlő gyümölcsét, és ha ismerte is, készített-e már bort. Erre hazai botanikai vizsgálatok nélkül az egyértelmű választ nem tudjuk ma megadni. Azonban tudjuk, hogy „the wild vine was already distributed in mountainous Europe and its grapes were being exploited on a fairly large scale by 'neolithic' and 'Bronze age' times in central Europe."

70 A szőlőn kívül más bogyók kinyomkodására is következtethetünk. A rakamazi tál rendeltetésével kapcsolatos egyik feltevés tehát a következő: valamilyen gyümölcslét állítottak elő a segítségével, feltételezhetően további erjesztés céljából. Rendkívül komolyan jöhet számításba egy másik feltevés: a tálat égő áldozat bemutatása közben használták. Erre utal a következő körülmény. A tanulmányunk lezárása után, 1962. novemberében Tiszauasvári, Keresztfal lelőhelyen, az alföldi vonaldíszes kerámia lakótelepének maradványai között, a rakamazival teljesen megegyező tál töredékei kerültek elő. Egyik darabon mintegy 2 mm vastagon ráégett, szerves anyagból származó fekete 68 Heuzey, L.—• Thureau-Dangin, F., i. m. 151., d kép. 69 Lloyd, Steon—Mellaart, J., Beycesultan Excavations. Fourth Report, 1957. Anatolian Studies 8 (1958) 104—105., XIX. t. B. 70 Braidwood, R. J.

—Howe, В., Prehistoric Investigations in Iraqi Kurdistan. SAOC 31 (Chicago 1960) 116. 2* 19