A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái

volt (59. kép 2). Melléktételképpen pedig két csipkevágásra emlékeztető hasítás volt rajta. Az egyik a főtétel alatt, a másik a főtétel felett (XII. t 2). A harmadik régi fejfa feltűnően különbözött az előbbiektől. A teteje éles volt ugyan, de az él rajta nem a homlokzat- és hátrész, hanem a két oldalrész közt húzódott. Homlokéle volt ugyan, de a bevágásai nem ezen, hanem a homlokzat két oldalélén voltak. S ezek a bevágások már számtani kapcsos záró jelsorozathoz hasonlítottak. A fejfa ereszén pedig csipkevágássorozat volt (XIII. t. 1). Az előzőkben már említett tartaléktemetőbe temetett öngyilkosok fejfáinak a formája és homlokéli bevágásai azonosak voltak a temető egymásfél méteres fejfái többségének a formájával és homlokéli bevágásaival (X. t. 1). A cigányok temetkezési helyén talált két sír közül, — mint azt már előbb is szóvá tettem — csak egynek volt fejfája. A másik sírnál a nyugati két sarkon két cövek állt ki a földből. Amikor a temető őrét megkérdeztem, hogy miért állították a sarkokra a cövekeket, annak nem tudta okát adni. A szatmárcsekei fejfák készítési módja Eddigi egyetlen adatközlőm, Kovács József 50 évesnek mondta magát. A XII. t. 1 és 2. szám alatt közölt fejfákról megjegyezte, hogy nem emlékszik, mikor készítették azokat. Azt sem tudja, hogy kik feküsznek alattuk. A XIII. 1.1. számú fejfáról pedig azt mondta, hogy egy kerékgyártóé, Balku Andrásé volt. Ügy hallotta, hogy az illető maga készítette a fejfáját. Azt is hallotta, hogy Köleséről került a községbe. Az ott használatos fejfát készíthette tehát magának! Azért különbözhet (!) a többitől. De hogy a másik két régi fejfa miért különbözött, arról már nem beszélt. Elmondta azonban, hogy nagyszüleinek — Fábián Mihálynak és feleségének — egy elágazó tölgyfából kettős fejfát csináltak. Ez 1921 táján történt. A fejfák kisméretűek, másfél méteresek voltak. A nagyanyja előbb halt meg. Előbb lett szükség a fejfára. Amikor temették, leásták a kettős fejfát. A nagyapjának készített fejfára (ágra) még nem vésték fel a nevét. Csak a halála után került erre sor. Nagyanyja fejfája vékonyabb volt. Már teljesen elkorhadt. Nagyapja fejfájának — mint vastagabbnak — még csak a töve korhadt el. Azért lehetett újra leásni. A fejfák tetőélére — mondta tovább — itt-ott csakugyan szegeznek bádogot. Ezzel az esőtől és hcHtől óvják őket. A repedésekben lefolyó víz korhasztaná a fej fákat. Azután már a legkiválóbbnak tartott fejfafaragót, Boné Józsefet kerestem fel a községben. A mester akkor 58 éves és eredeti foglalkozására nézve kerékgyártómester volt. Boné József a következőket mondta el nekem: 15—16 éves korában kezdte a fej fafaragást. Annak Losonczi Zsigmondtól tanulta a módját. Losonczi előtt Varjú Károly volt a legmegbecsültebb fejfafaragó. A fejfákat régebben többnyire ácsok csinálták. De csinálták mások is. Ö is, mint kerékgyártó fogott hozzá. 198