A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái

Az óriásoknak is mondható, két méter körüli magasságú fejfák homlokéivágásairól többségben ugyanazokat lehetne felsorolni, mint a kisebb méretűekéről. Azért itt már csak a kivételek leírására törekszem. . Volt ezek között olyan fejfa, amelynek a homlokéli vágásai között egy szívalakot lehetett látni, s ezt a vágás téres alsó nyelv- (?) vagy szirom alakú (?) részébe vésték. Más fejfák eresz alatti tábláján egy-egy emlékvers is díszelgett. A nagyméretű fejfák közül egynek a fényképe a IX. t. jobb szélén látható. Az efféle fejfák között már olyat is láttam, amelynek csak az eresz alatti táblás része volt befestve, a tábla feketére, a rajta sorakozó betűk fehérre. A többi festetlenül maradt. Egy másik fejfa pedig teljes egészében festetlen volt. Ez a két fejfa két új sírdomb nyugati végében állt. A kisméretű fejfák tábláitól az 1920—1950-es évek keltezéseit olvastam le. Néhány fejfa írása (betűje) azonban már lekorhadt, olvashatatlanná vált. Az ilyenekről a legnagyobb valószínűséggel el lehet mondani azt, hogy az 1900-as évek elején készítették. A nagyobb méretű fejfák Írását már kivétel nélkül el tudtam olvasni. Eszerint az 1920-as és 1956-os évek közötti időben készítették azokat. A kisméretű fejfák csoportosan, a fej faóriások elszórtan álltak ennek a temetőrésznek a középső szakaszában. Ugyanennek a temetőrésznek a gondozatlan (így régebbinek is mondható) keleti szakaszában azonban már csak kisebb méretű, egy- másfél méter magasságú fejfák voltak. Az ugyancsak gondozatlan (és így megint csak régebbinek mondható) nyugati szakaszban azonban a kisebb méretűek mellett óriások is kerültek. Mi több: a kisebb méretű fejfák másfél méteresei közt már olyanok is akadtak, amelyeknek a homlokélét egyáltalában nem vágták be. Egy kisebb térségen, egymás közelében hat ilyen fejfa állt előttem. Az 1940-es és 1950-es évekből valók voltak. Számuk és koruk alapján távolról sem lehetett volna azt mondani róluk, hogy a fejfafaragók velük kapcsolatban tévedtek volna — az élükről a bevágásokat véletlenül hagyták volna le —, így mint újabb (már harmadik) fejfafélével vetettem velük számot. Kovács József temetőőr szerint ezek a fejfák gyermekek fejfái voltak. Egy közelükben elém került fejfa külön fejfatípust képviselt. Párja nem volt az egész temetőben. Ez a fejfa az eresze felett és alatt egyaránt ötélű, a homlokzati részéről hiányzik az él, a teteje pedig hegyes, tehát nem éles minta többi fejfáé. Mesterére valószínűleg az élbevágás nélküli fejfák hatottak (XL t. 2). A temetőnek ugyanezen a szakaszán (a nyugatin) találtam meg három nagyon érdekes fejfaformát. A betűk teljesen eltűntek róluk, ezeknek a nyomai sem maradtak meg rajtuk. így a XIX. század végéről lehet származtatni azokat. A fejfák az eresz feletti részükön hat-, azon alul pedig ötélűek voltak. Akárcsak az itt elsőként említett két fejfaféle. Más tekintetben azonban feltűnő különbség volt köztük. Az egyik régi fejfaféleség homlokzati élén csupán három csipkevágás volt (XII. t. 1). A másik régi fejfának (egy dűlőfélben levőnek) a homlokélén főtételképpen egy, a számtanban használatos kapcsos zárójelhez hasonló bevágás 197