A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái

Ha a szatmárcsekeiek a reformátusok temetőjéről beszélnek, általában csak a keleti részre gondolnak. Ugyanis ritka kivételektől eltekintve, ebbe a temetőrészbe temették és temetik a természetes halállal elhalt reformátusokat. így nem is csoda, hogy ottjárásom idejére (az 1956. évre) teljesen be is telt. Azonban a temető továbbra is használatban maradt. A halottakat egy-egy sírközbe vagy egy-egy jeltelen sírba temetgetik. A keleti (nagyobb) temetőrészben, a halottak és sírok Ny-K-i irányításúak voltak. A fejfák a fejnél: a sír nyugati végében állottak, írásos (betűvetéses) oldalukkal nyugat felé fordulva. A gondozott sírokon virágok nyíltak, a gondozatlanokon csak fü és gaz termett. A nyugati (kisebb) részt egyelőre tartalék temetőnek tekintik és jobbára még szántóföldként hasznosítják. Rendszerint kukoricát vetnek bele, de az út mentén itt-ott már sírok is vannak. Kovács József temetőőr szerint, az ott levő sírok többségébe a Tisza vízéből kifogott más községbeli halottakat és az öngyilkosokat temetgetik. Talán ezért is idegenkedtek a reformátusok ennek a temetőrésznek a használatbavételétől. Eddig két cigányt temettek el itt, de ezek sírjai is távol voltak a szerencsétlenül elhaltak sírjaitól. A nyugati (kisebb) temetőrészben a Tisza vízéből kifogott halottaknak nem volt fejfájuk. Az öngyilkosoknak (számszerint két öngyilkosnak) volt ugyan fejfája de az a két ember lábánál, a sír keleti végében állt, s írásos oldalával kelet felé nézett. A sírok mind gondozatlanok voltak. A cigányok temetkezési helyén levő két sírnál más furcsaságot is találtam. Csak az egyik sír nyugati végében volt fejfa, a másiknál a nyugati végen, a sarkokon, egy-egy félméteres cövek állt ki a földből. A fákon sem faragás, sem írás nem volt. Ez a két sír már egyformán gondozott volt, rajta két sorban szépen nyílt a „ne nyúlj hozzám virág." A szatmárcsekei református temető fejfatípusai A temető fejfáinak a vizsgálatát a keleti részben kezdtem el. Munkám mgkönnyítésére, három szakaszra osztottam a temetőrészt. Közép táj on a sírok gondozottak, attól keletre és nyugatra pedig általában elhanyagoltak voltak. A mezsgyéjüket képzeletben, nagyjából észak-déli irányban vontam meg. Először a gondozott középső szakasz fejfáit vettem vizsgálat alá. S itt már kezdetben meg lehetett állapítani azt, hogy ezek a fejfák magasságra nézve szerfelett különböztek egymástól. Nagyobb részüknek másfél méter körüli volt a magassága. Ezek mellett pedig voltak már olyanok is, amelyeké az egy métert sem érte el, de két méternél magasabbak is előfordultak. Ennek az okát Kovács József temetőőr a következőképpen magyarázta meg: Az egy méter körüli magasságú fejfák eredetileg másfél méteresek voltak. Amikor azonban a tövük a földben elkorhadt, a sírok gondozói, a halott hozzátartozói a fejfákat a régi helyükre, fél méter mélységig leásták. A két méter körüli magasságú fejfák újabb időben készültek. A tövük még nem korhadt el. így azokat süllyeszteni még nem kellett. (A fejfák egyenetlenségét lásd a /X. táblán). 13* 195