A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Erdész Sándor: Egy szamosháti termelőszövetkezet mesemondója

Jelen esetben megfogható az idejétmúlt feudalista korszakra emlékeztető kifejezések kiszorulásának és az új kifejezések születésének folyamata. Ámi Lajos, mint régi tsz-tag jól ismeri a műtrágya értékét, jellemző, hogy a műtrágya gazdasági jelentőségére még a népmesében is kitér. „Az Ólombarát, aki az erdőt ólomba öntötte és a vénasszony" című meséjéből közlünk egy részletet: „Akkor kapta a vénasszony és megkapta Ólombarátnak a jobb karját, felemelte, fődhöz vágta. Porráválott Ólombarát. A vénasszony megkapta a port, kitartotta a tenyerébe és a szél amikor a legjobban fújt, elfújta, hogy azok a becsehesedett fődek legalább zsírozódjanak meg, hogy a régi termény utánpótlásba legyen. Feltanálták ebbül, hogy az Ólombarát porát a vénasszony elfújatta, hogy műtrágyával lehet a fődet jovítani. Akkor felállottak a műtrágyagyárak és azóta is használják, leginkább a termelőcsoportok és az állami gazdaságok tudják a legjobb termént előfejleszteni, mert azok értékelik a műtrágyát.

,, A fentebb már említett ,,A táltosok sose féltek" című mese sárkányölő hőse ugyancsak a műtrágyázás hasznát tartja szem előtt, midőn parancsot ad a királynak: „Tizenötezer öl fát hozassál erre a helyre és rakd egy kalongya boglyába erre a háromszázhatvanhat fejre és hadd égjen el ez is, hogy legalább a határt megtrágyázzuk a sárkányoknak a testjével!" A sárkányégetés után Veresálnok vitéz elrendeli, hogy „Ezt a hamut innét ki kell vinni arra a részre, ahol igen csekélvüt termett idáig a határ, mert nem vót elég trágyánk. Dehát hogyha ezt oda szíjjel fogjátok szórni, az a határ lesz a legtermékenyebb a királynak az egész országába!'" Az osztályellentétek igen élesen merülnek fel Ámi Lajos „Hercegek, grófok, gyertek segítségemre, most egy paraszttal találkoztam össze!" című meséjében. Mint a cím is elárulja a nagyurak összejöttek, hogy a szegény embert legyőzzék. A szegény ember odakiáltja nekik: „Jöhettek már százan, akkor sem bánom, elég sok embernek éltetek a zsírján, az enyimen nem fogtok!" Menekülni kénytelen és az erdő szélén álló csepp kis embert, Célián Sándort kéri arra, hogy bújtassa el a grófok elől. Célián azt mondja neki: „Óh, ne törődj te avval, hisz én is itt vagyok! Várjál csak, egészen büszkén szólj hozzá, hogy én vagyok az, aki a grófoktul, a báróktul, a királyoktul nem fél, én szegény ember vagyok, munkás kezem tildéket mindjárt összever!'" A szegény ember bátrabbá vált és odakiáltott a nagyuraknak: „Én vagyok az a szegény ember, akinek a kérges tenyere a grófokat, a bárókat legyőzi!" A mese azzal folytatódik, hogy a nagyurakat egytől-egyig elpusztították. Ebben a népmesében a szegényparasztság részéről a letűnt társadalmi rendszer uralkodó osztályai iránt táplált izzó gyűlölet nyilvánul meg. Aktualitását ma sem vesztette el; a feudálkapitalista viszonyok között a szegényparasztság keserűségét, vágyálmát fejezte ki, ma pedig az uralkodó osztályok hatalmának szétzúzása feletti örömét. A magyar néphagyományokban közismertek azok a falucsúfolók, amelyek az egyes községekről szólnak. Kiss Lajos írja, hogy ,,.. .a Nyírség szélén terpeszkedő Bogdány harangjának azon évszázados csúfolódására, hogy ,innen élnek a szegények', a rétközi Kék harangjai újabban így válaszolnak: ,Nem onnan, innen! Nem onnan, тлел/'"

19 Ilyen falucsúfolót Szamosszegen is találunk, de minden él nélkül. Ámi Lajos mesemondó a :Szamosszegi harangokról a következőket mondotta: 187