A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Erdész Sándor: Egy szamosháti termelőszövetkezet mesemondója
között. 6 Az újgazdák nagyrésze azonban a Nagydoboson felosztásra került nagybirtokokból is kapott földet. Mindezek mellett a kiosztásra került földterület korántsem volt elegendő ahhoz, hogy azokon a földhözjutottak rentábilis parasztgazdaságokat hozzanak létre. Szamosszeg történetében gyökeres változást hozott az 1949-es esztendő, amikor a földbirtokosok, főleg Bacskó György, Kosa Lajos és a Filep-család 371 kh. földet az állam részére felajánlottak. A társas gazdálkodás ebben az esztendőben országszerte kibontakozóban volt, érthető tehát, hogy a felajánlott földrészeket egy új termelőszövetkezet magvának szánták. 1949. szeptemberében alakult meg a Dózsa termelőszövetkezeti csoport. A csoportba — mindjárt a megalakuláskor — több, mint százan léptek be, azonban ezek az új tagok csak 54 kh. földet tudtak bevinni. Ezek szerint a Dózsa tsz tagsága az első esztendőben mindössze 425 kh. földterületen gazdálkodott. A Dózsa Tsz első éve a próbálkozások, a kísérletezések esztendeje volt, s így a kezdeti év nem is válthatta be a kollektív gazdálkodáshoz fűzött reményeket. Az első zárszámadáskor a tagság csak a gabonafélékből részesedett megfelelően, egyebekben annál kevésbé; úgy, hogy a munkaegység értéke csupán 2,50 forint volt. A sikertelenség abból adódott, hogy nem rendelkeztek a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges tapasztalatokkal; hiányoztak a legszükségesebb mezőgazdasági gépek, felszerelések; a földterület és a taglétszám aránytalansága következtében nem tudták a tagságot megfelelően foglalkoztatni; a tagság közé befurakodtak olyanok is, akik munka nélkül akartak jövedelemhez jutni; a termelőszövetkezeti csoport szántóterületét—mivel az őszieket a megalakulás előtt elvetették — már nem lehetett tagosítani; az elemi csapások is sok kárt okoztak (1950. májusi jégverés). A kezdeti év sikertelensége következtében sokan elcsüggedtek. Mint Kosa József, a Dózsa Tsz. első elnöke mondotta: ,,Nem lehetett nagyon csodálkozni azon, hogy a tagság ötven százaléka ki is lépett." Második évre a Dózsa Tsz-nek mintegy kilencven tagja maradt. Földterületük a kilépők dacára sem csökkent, sőt újabb — állam részére történő — felajánlásokkal, a Tsz által használt tartalékföldek területe tovább növekedett. A vezetőség a legfontosabb feladatának tartotta az első év sikertelenségét előidéző okok kiküszöbölését. A megfogyatkozott tagság szívvellélekkel dolgozott és teljes egészében sikerült leküzdeni a nehézségeket; a második év végén 41,— Ft-os munkaegységet értek el, kifizették az előző évből fennmaradt adósságot és jelentősen növelték a Tsz vagyonát. A második gazdasági évben bebizonyították a nagyüzemi gazdálkodás fölényét és ezzel új szakasz kezdődött a község történetében is. A Dózsa Tsz-ben a munkaegység értéke az 1951-es zárszámadás óta sosem szállt 40,— Ft alá, a legutóbbi év végén (1959) 42,— Ft-os átlaggal zártak. Bár a munkaegység értéke mindig egy szinten mozgott, mégis az egy tagra jutó részesedés évről-évre fokozatosan emelkedett. 7 Ez abból (i Nyíregyházi Állami Levéltár. Az 1945-ös földreform iratai. 7 Az egy tagra jutó részesedés a szamosszegi Dózsa Tsz-ben: 1950. 1952. 1954. 1956. 1958. 7 560,— Ft 7 900,— Ft 8 750,— Ft 8 400,— Ft 13 756,— Ft; 1951. 1953. 1955. 1957. 1959. 9 310,— Ft; 8 600,— Ft: 9 290,— Ft: 10 803,— Ft; 13 958,— Ft. 178
