A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Erdész Sándor: Egy szamosháti termelőszövetkezet mesemondója

EGY SZÁMOSHÁTI TERMELŐSZÖVETKEZET MESEMONDÓJA Szamoshátnak nevezzük a Szamos két oldalán húzódó tájat, melynek lakóit a folyó bizonyos mértékig egységes etnikummá tette. Az okleveles források a szamosháti községeket a megye legrégibb települései között emlegetik. Az itt élő lakosságnak — a földművelés és az állattartás mellett — különösen a Szamos lankáin folytatott gyümölcstermelés (szilva, dió, alma) mindenkor fontos jövedelmi forrása volt. Természetesen a folyó egy halászréteg kifejlődéséhez is kedvezett. Szamoshát egyik jellegzetes községe Szamosszeg, mely a mátészalkai járásban, a Szamos bal partján fekszik, a folyó torkolatához mintegy ötkilométernyi távolságra. Maksay, Szamosszeget a XII. században kialakult helységek között jelzi; az itt levő átkelőhely a szatmár-gyarmatpanyolai középkori nagy utat kötötte össze a folyó bal partjával.

1 Szamosszeg lakói a többi szamosháti községek lakóihoz hasonló foglalkozást űztek. Az 1895. évi összeírás szerint 5844 kh. területükből 2486 kh. szántóföld, 1285 kh. rét, 1178 kh. pedig legelő volt; ugyanekkor 2871 db szilvafát jegyeztek fel.

2 Az Ecsedi-láp északi ágától ->— mint látjuk — nagykiterjedésű rétes-zsombékos rész tartozott a községhez, mely akárcsak a Szamos, a halászok megélhetését szolgálta. Szamosszeg lakóinak a száma az 1910. évi népszámlálás idején 2800 fő,

3 viszont 1960-ban már 3015 lelket írtak össze. A felszabadulás előtt ebben a községben is a szántóterület jelentős részével a nagybirtokosok rendelkeztek. Míg 640 család 4248 kh. (átlag 6,5 kh.) földön gazdálkodott, addig 13 család 1759 kh. (átlag 135 kh.) földdel rendelkezett.

4 A felszabaduláskor 170 föld nélküli mezőgazdasági munkáscsaládot találtak Szamosszegen. A község két részre oszlik; a templomtól számítva a Szamos felé eső részt Ószuszkának, a Kraszna felé eső részt pedig Toronyvégnek nevezik. A nagybirtokok főleg a Kraszna mellett terültek el.

5 A kisebb és közepes parasztgazdaságok Ószuszkán helyezkedtek el, viszont a toronyvégesiek zöme csak a nagybirtokon talált megélhetést. Természetes, hogy a két falurész közötti társadalmi különbség eltűnőben van. A felszabadulást követő földreform során gróf Károlyi István, báró Perényi Péter és Mándi Géza szamosszegi birtokaiból összesen 340 kh. szántóterületet osztottak ki 4 uradalmi cseléd és 166 mezőgazdasági munkás 1 Maksay Ferenc, A középkori Szatmár megye. Bp., 1940. 209. 2 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. Bp., 1897. 486. 3 A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Magyar Statisztikai közlemények 42 (Bp. 1912) 314. 4 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. Magyar Statisztikai Közlemények 99 (Bp. 1936) 206. 5 Ennek oka a múlt század 80-as éveinek idejére vezethető vissza, amikor az Ecsedi-láp alatt álló területeken a nagybirtokosok olcsón felvásárolták. 12 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve III. 177