A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Ujvári Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve
Ahhoz, hogy megláthassuk a lélektani hátterét a gyakran trágár katonatörténeteknek, nótáknak s a „Huszár Miatyánk"-hoz hasonló szellemi termékeknek — hangsúlyoznunk kell, hogy a katonaságnál heterogén közösség jön létre. Ennek a közösségnek azonban megvannak a maga hagyományai, illetőleg az új közösség nyomban átveszi a régitől a belső szokásokat és beleilleszkedik annak — valójában évszázados — hagyományaiba. Itt jutottunk el tulajdonképpen ahhoz a kérdéshez: a katonaköltészetnek mi adja azt az egészen sajátságos, a népköltészet stílusától, formájától feltűnően elütő jellegét. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy jelen esetben nem soroljuk ide a katonanótákat, hiszen azok a katonaság után is élnek, bármikor, dalolási alkalmakkor előkerülhetnek. A „Huszár Miatyánk"-féle termékek azonban, szinte bizonyossággal mondhatjuk, csak a kaszárnyakapukon belül jutottak szerephez. A „Huszár Miatyánk"-ot a legényközösség egészséges humora hozta létre. Játék ez és gúnyolódás az istennel. Messze van a mennyország: „mink lakunk a kaszárnyában", de az isten országában: „komisz lenne ott is". Vagy a végén: „Most és mind örökké: Míg rajtam a komisz ruha". Igen, ez itt a döntő: a komisz ruha. Ez kulcsot ad a vulgáris hangú szöveg pszichikai hátteréhez. A lelki megnyugvásnak bizonyos formája az, amikor valaki szitkozódik, esetleg káromkodik. A régi katonaélet pedig éppen elég okot szolgáltatott a keserűségre, panaszra. A „Huszár Miatyánk" a humor hangján utal a „komisz" életre. Hogy ilyen megnyilvánulásoknak a nép fiai között írásos nyomai maradtak — a kéziratos könyvek méltóképpen tanúsítják. Nem költészet ez a szó klasszikus értelmében, annyi kétségtelen. De szellemi termék s ez vitathatatlan. És nem is áll hagyomány nélkül! A XVIII— XIX. sz. fordulóján, a múlt század 30-as éveiben számos változatban forogtak közkézen hasonló versek. Tartalmi vonatkozásaikat némelyiknél már a cím is sejteti: "Az elnyomott jobbágyok Miatyánkja a földes urok ellen." A szerzők — rendszerint paraszti származású értelmiségiek — a Miatyánk keretét használták fel arra, hogy a jobbágyok, a parasztok nehéz, küzdelmes életét feltárják. 17 A korai példák mind iskolázott egyének nevéhez fűződnek. (Világirodalmi párhuzamai is vannak). Később azonban ez a „műfaj" is lekerült a népköltészet tág területére. Néhány katona-Miatyánk közléséről van is tudomásunk. 18 Általában azonban a kutatók figyelmét elkerülték ezek a Miatyánk szövegek. Sok esetben érthető, hiszen rendszerint a kéziratos könyvek lapjain húzódtak meg. 19 Összegyűjtésük föltétlenül hasznos volna. Összehasonlításuk, a műirodalommal való kapcsolatuk felfedése igen tanulságos eredményt hozna a népköltészettel, a népélettel foglalkozó kutatás számára. A „Huszár Miatyánk" hangjától eltérően több szép, emelkedett hangú hazafias verset is őriz Tasnádi könyvecskéje. Lapokon át olvasunk Kussuth emlékéről: 17 Komlós A., Vers a földesurak ellen a XIX. sz. elejéről. Irodalomtörténeti Közlemények, LVII. 1953. 285—287. 18 Ősz J., Katona miatyánk. Magyar Nyelvőr, XXX. 1901. 447.; Szentesi Tóth K., Lakodalmi szokások a Nagykunságban. Karcag, 192 е ). 83. skk. 19 Az ún. Kun-Miatyánk problémája más. V.o. Mészá o? Gy., Magyarországi kun nyelvemlékek. Bp. 1914.; Tálasi /., Kun ny^lvtöradéksink gyűjtése. Népünk és Nyelvünk VIII. 1936. 186—187.; Uő., Egy kun Miatyánk-változat. Magvar Nyelv r XLIII. 1947. 63—64. Szöveget, utalásokat lásd még Népünk és Nyelvünk, II. 1930. 79, 155, 307. és IV. 1932. 47. 168
