A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Ujvári Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve

Huszár Miatyánk. Mi Atyánk: nincsen nekünk most atyánk, a feljeb valónk visel gondot reánk; Ki vagy: én vagyok egy 15-tös magyar huszár, szép leányok csábítója; A Mennyekben: Messze van az a magasban mink lakunk a kaszárnyában Meg szenteltesse ik: nem élünk miszentségel, hanem minden nap húslevessel, A te neved: Nekem legszeb az én nevem, azért a másét is tisztelem, mert a magamét jól ösmerem, szolgalatjára kedvesem; Jöjön el: elmegyek szombaton este, csak legyen jó fekvő heje; A te országod: Szép ország a mienk, komisz lenne ott is. Legyen meg: Meg lesz meg, csak ne búsuljon, én a szavamat betartom; A te akaratod: Aba én nem egyezek bele, hatha aztán nem jó lenne, Miképen: Volt a múlt héten, akoris a kedvesedet kerestem, A mennyben: leszünk ha meg halunk, most ara ne is gondoljunk. Ugy it a földön is: a földön mi jól mulatunk a Mert lányok jó barátunk, és add meg a mi mindennapi kenyerünket: Azt nem is lehet tőlünk elfogni, mert öt napra szoktunk faszolni, És bocsásd meg: hogy szeretem a szép lányokat és elveszem a tárgyaikat, Ami vítkeinket: hogy haelszámlálnám sorba, elég lenne hat hónapra, Mint mi is megbocsátunk: kivált ha nem bánt senkisem akor nem haragszunk mink sem, Ellenünk^ vétkezőknek: adunk mi eleget azoknak, mig a kardunkból tart, a feje pirosra izad, És ne vigy minket: ara a disznó gyakorlatra, ne fárasz ki a nagy lovaglásba, jobb lesz ha ithol maradunk, a városba sétálgatunk, A kísértetbe: nincs ott nekünk semmi hejünk, Mert tiéd a hatalom: hatalmasan vigyázunk a szép lányokra és aszonyokra. Most és mind ölökké: Mig rajtam a komisz ruha: Ámen (68—69.1.) Fölöttébb érdekes, hogy a viszonylag erős vallási alapon felnőtt parasztfiatalok ilyen verseket egymás között felolvastak, és lejegyzésre érdemesnek találtak. Ezt a terméket semmiképpen sem a népköltészet szemszögéből kell vizsgálat alá vennünk. A katonaéletnek, a katonai szellemnek érdekes dokumentuma ez a kéziratos könyvekben megőrzött „Huszár Miatyánk". Voltaképpen miről van szó? A katonaemberek két végletben éltek vallási tekintetben. Vagy teljesen istenhez fordultak, vagy istengyűlölőkké váltak. A durva komisz élet megkeményítette az emberi lelkeket is. Istenhez imádkozni, mondván: megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, s talán a következő pillanatban lelőni, vagy átszúrni szuronnyal azt az embert, akit szemben a lövészárokban ellenségnek neveznek — mindenki érzi, hogy csak tartalmatlan motyogás. Ez azonban még nem magyarázza a „Huszár Miatyánk" keletkezését. Mit kell itt mindenekelőtt megállapítanunk? A katonaközösség — férfiközösség. A katonaságnál a legények kikerülnek abból a közösségből, amelyben korábban íratlan hagyományos közösségi törvény szerint élték életüket. Annak a közösségnek, amely a katonaságnál külső parancsra jött létre, egészen más törvényei vannak, amely hagyományos ugyan a katonaéletben, de csak a kaszárnyán belül, illetőleg addig, amíg annak a közösségnek tagjai katonai egyenruhát viselnek. Ha egy ember kikerül a falusi közösségből, pl. városba költözik, vagy ha katonának megy — szinte majdnem teljes bizonyossággal mondhatjuk — hogy számára meglazulnak, fokozatosan felbomlanak azok a törvények és kötöttségek, szabályok amelyek szerint mindaddig élte életét: ahhoz a közösséghez igazodik, amelybe került, amelyikben tovább éli életét. így tehát fordítva is áll: aki városról falura kerül át, át kell venni annak a közösségnek szokásait, illetőleg a lehetőség szerint a legjobban igazodni ahhoz. Tehát ha a legény visszamegy a katonaközösségből a saját falujába, szinte a falu határába való belépéskor újra a régi hagyományok képviselőjévé válik. Éppen ezért figyelemreméltóak számunkra a katonai élet szokásai, íratlan törvényei és mindazok a kulturális megnyilatkozások, amelyek egy parasztlegény életében a civil ruha levetésétől a civil ruha felvevéséig tartanak. 167