A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Ujvári Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve

ismert versek, nóták egyes alkalmas sorainak összeillesztéséből jöttek létre. Egyik-másik ilyen versben felfedezzük a falvédők egy-két soros tanácsát, bölcsen oktató szövegét, vagy valamelyik dalnak egy már-már szállóigévé váló részletét: Szép a rózsa völgyön hegyen Ate élted még szebb legyen Légy szerény mint az ibolya Ne légy a szőke imádója Mert igazán nem szeret ő Csak a barna hü szerető Légy ártatlan mint gyöngy virág Ugy szeret az egész világ S ha az egész világ szeret Találsz barnát is eleget (73.1.) Látható a versen, hogy a szerző különböző helyről szedte össze és rakta egymás után a sorokat, szépen kikerekítve az,emlékverset. Az első és második, a hetedik és nyolcadik sor falvédőkről általánosan ismert. Ettől függetlenül azonban ez az emlékvers nem teljesen szabványos. Ha önállóság nem is látszik rajta, de az figyelemreméltó, hogy a lejegyző — a saját ismeretkészletéből — alakított ki egy versikét. Fejlettebbek s már népinek mondhatók azok az emlékversek, amelyek nótákból alakultak ki: Magasan repül a fecske Szájában visz levelet A levélben az van írva Elnefelejts engemet Zöld mezőben patak partján Nyilik egy szép nefelejts Leszakasztom neked adom Hogy engem el ne felejts (74.1.) Amint látjuk, itt már ismert népdalsorok kevés kombinációval alakítják ki az emlékverset. Ezekből az tűnik elénk, hogy az emlékversírásnak kezdett kialakulni egy népi formája is. Ez magából a népköltészetből, hagyományos elemekből táplálkozik. Ezen a nyomon keletkezhetne új műfaj. Kérdés azonban, hogy mennyire terjedne el, mennyire jelentene a formaságon túl lelki, szellemi szükségletet. Mint már jeleztem, Tasnádi könyvecskéjének első lapjain rövid nóták, versek olvashatók. Címet a legritkább esetben találunk a szövegek felett. Ahol cím van, az voltaképpen a versnek, nótának első sora, vagy első félsora. Pl. „Ha meghalok ne sirass meg engemet" kezdetű dalnak a címe: „Ha meghalok." (7.1.) Vagy „Virágos kenderem elázott a tóba" kezdetűnek: „Virágos kenderem." (91.1.) Ott, ahol önálló címmel találkozunk, szinte következetesen és kivétel nélkül műköltői vagy saját alkotással állunk szemben. Gyakran már a cím is elárulja, hogy ezek a versek még nem kerültek be a népköltészet névtelen alkotásai közé. 160