A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Ujvári Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve
paraszti feljegyzések 10 stb., amelyek esetében is a tartalom mellett fontos mozzanatként kell szemünk előtt tartanunk, hogy a leírás milyen céllal történt, mi volt vagy mi lehetett a szerepe az egyén vagy a közösség hagyományában. Az egyes könyvecskék mögött, nem kétséges, hogy más-más pszichikai állapot tükröződik. Mennyivel más a pszichikai háttere egy hadifogoly naplónak, mint egy szerelmes verseskönyvnek! És ez méginkább aláhúzza a funkcionális vizsgálat fontosságát. Mindkét esetben kéziratos könyvről van szó, a funkció, a gondolat, egyáltalán az írott szó szüksége más-más gyökerekből fakad. Ezek szem előtt tartásával, az írás szükség érzetének okát fedhetjük fel és azt, hogy a nagyszámú paraszti kéziratos könyv milyen fontos dokumentáció a parasztság szellemi kultúrájának vizsgálatában. Tasnádi Lajos kéziratos könyvét vegyes tartalma miatt választottuk. A szerelmes nótától, a balladán keresztül az obszcén katonaversekig, változatos anyagot találunk benne. Nem kétséges, hogy a különböző hatásokat, áramlatokat stb. sokkal könnyebb egy vegyes tartalmú kéziratos könyvön megfigyelnünk, mint pl. egy csak szerelmi nótákat, dalokat magában foglaló kéziratos könyvecske esetében. Vizsgálandó vegyes tartalmú kéziratos könyvünknek 11 tulajdonosa, a versek, dalok stb. lejegyzője Tasnádi Lajos volt. Neve a füzetecskékben több helyre is be van jegyezve (33, 37, 38, 44, 45, 65.1.). Pár helyen Tasnádi — legtöbbször Tasnádiy — neve ráíródott egy másik névre, amelyet a kaparás miatt nem lehet elolvasni (33, 38. 1.) A 37. lapon Tasnádi neve mellett egy hosszabb vers után olvasunk egy másik nevet is: „Szerkesztette Debreczeni István". Megállapíthatóan azonban a könyvecske zömét egyetlen kéz — Tasnádi Lajosé — írta. Tasnádi Lajos 4—5 holdas botpalácli (Szatmár m.) parasztember volt. A versek, dalok nagyrészét katonaévei alatt írta. Erre mutat a neve mellett legtöbb helyen olvasható ,,zugsführer" katonai rendfokozata. Miskolcon katonáskodott. Erre utalnak a dátumbejegyzések. Pl. „Miskolc, 1905. decz. 15." A sok katonadal amellett szól, hogy Tasnádi huzamosabb ideig volt katona. A könyvecskét állandóan magával hordhatta. Egyik oldalon miskolci, nem sokkal tovább botpaládi dátumot látunk. Valószínű, hogy szabadsága alatt falujában is feljegyzett néhány dalt, s magával vitte vissza a katonasághoz. Ez a körülmény fontos szempontot ad a dalok áramlásának vizsgálatához. A vászonnal borított, fűzött könyvecske 12 x 20 cm nagyságú, 86 lapot tartalmaz. A lejegyzések ideje a bejegyzett évszámok szerint 1903—1905 körüli évek. Több mint 90 verset, dalt találunk a füzetben. Pontosan azért nem állapítható meg a dalok, versek száma, mert sokszor nem dönthető el, hogy a címnélküli szövegek, egymást követő versszakok mikor tartoznak ugyanahhoz a dalhoz, s mikor nem. Ebben a kérdésben a szótagszám sem dönt, hiszen a legtöbb egymást követő dal kétütemű nyolcas. Ugyancsak nehéz megállapítani azt is, hogy melyik dalt vagy verset írták korábban s melyiket későbben. A kéziratos könyv tulajdonosa — 10 Lásd pl. Dorogi M., Emlékiratok... (Püspökladányi paraszti feljegyzések a XIX. sz. elején.) Népr.Közl. II. 1957. 335—344.; Gyenge K., Mit regélt a nagyapám? Népünk hagyományaiból 1956. Bp. 1956. 21—25. 11 Enyedi József ajándékozta a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattárának; ezúton is köszönetet mondunk neki. Ltsz.: 0355. 157
