A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Ujvári Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve

TASNÁDI LAJOS BOTPALÁDI KÉZIRATOS KÖNYVE A népi kéziratos könyvek felé csak az utóbbi időben fordult a néprajzi kutatók figyelme. Jelentőségükre, szerepükre, a falusi közösség szellemi életében, elszórt utalásokat ugyan korábban is találunk, azonban egy-egy valóban népi eredetűnek nevezhető könyvecske részletes, teljes feldolgozására alig került sor. A szakfolyóiratokban bemutatott kéziratos könyvek jórésze nem népi, paraszti eredetű. A könyvecskékben olvasható dalokat, köszöntő verseket stb. legtöbbször iskolázott, művelt egyének — tanítók, lelkészek, diákok stb. — jegyezték le.

1 A kutatás szempontjából gyakran az elsődleges kérdés az volt, hogy a kéziratos könyvecskék milyen anyagot rejtenek magukban. Leginkább a népdalokkal teleírt füzetecskék vonták magukra a kutatók figyelmét és a bemutatásnál a hangsúly a szövegen volt. A gyűjtővel, a lejegyzővel kapcsolatos vizsgálatok rendszerint háttérben maradtak. Vagyis legtöbbször nem a kézirat tulajdonosa, lejegyzője fordította a figyelmet a kéziratra, hanem annak tartalma. A nép kezén forgó kéziratos könyvek szerepére, jelentőségére, egy előző tanulmányomban már rámutattam.

2 Idevonatkozóan az utóbbi időben az osztrák Klier Karl M. tett hasznos megfigyeléseket. Hangsúlyozza, hogy a népdalkutatásnak három forrása van: 1. az élő népdal, 2. a kéziratos könyvekben leírt dalszövegek, 3. a nyomtatott (ponyvái) dalszövegek.

3 A népi kéziratos könyvekre a magyarokkal együtt élő németek körében már korábban felfigyeltek. A Mosón megyei németlakta Heidebodenen Sztachovics Rémig számos népi kéziratos könyvet gyűjtött. Kutatásából látjuk, hogy a Heideboden összes falvaiban, Burgenlandban és Pozsony környékén is, a nép kezén számos kéziratos könyv forgott. A Heideboden területéről származó kéziratos könyvek legbecsesebb anyagát a népi színjátékok alkotják. A könyvecskék legnagyobb részében azonban dalok, lakodalmas énekek vannak lejegyezve. A népköltészeti alkotások mellett különböző — legtöbbször ismeretlen — költők versei is helyet kapnak. 1 Lásd pl. Kiss J., A „Dersi Biás" kéziratos énekeskönyv. Népr.Közl. III. 1958. 1—2. sz. 71—116.; Otrokocsi Nagy G., Református kollégiumi diák-irodalom a felvilágosodás korában. Öntudatlan népiesség kéziratos gyűjtemény-irodalmunkban. A debreceni Ref. Koll. Tanárképző Intézetének dolgozatai 22. sz. Debrecen, 1941. 203—288.; Pesovár F., Kéziratos daloskönyv 1827-ből. Népr. Közi. II. 1957. 3—4. sz. 294—308.; Sebestyén Gy., A váczi Énekes Gyűjtemény. Ethn. XXIV. 1913. 104—114.; Schräm F., A dőri-énekeskönyv. Népr. Közi. II. 1957. 1—2. sz. 235—248.; Uő., Bevezető népénekeinkhez. Bp. 1958.; Viski K., A kánai mennyegző változata 1824-ből. Népünk és Nyelvünk II. 1930. 54—56. 2 Ujviry Z., Népi kéziratos verseskönyveink. Műveltség és Hagyomány, I—

II. Bp. 1960. 111—143.; Lásd még Ujuáry Z., Egy sárréti népi kéziratos versgyűjtemény. Élet és Művelődés, I. 1. sz. Debrecen, 1960. 53—55. 3 Klier K. M., Drei handschriftliche Liederbücher aus dem Burgenland. Eisenstadt 1958. 3. 155