A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában (1753–1848)

sőt az eddig közösen végzett munkában ezután is részt fognak venni, s aki ezek ellen vét, azt a nemes-tanács 25 forinttal megbüntetheti. A megye közgyűlése a statútum tervezetet azzal a megjegyzéssel hagyta jóvá, hogy a nemesi tanács hatalma „egyedül a politica, nem pedig az úgynevezett criminalis vétkekre határoztasson és hogy ezen vármegyének s tisztviselőinek törvényes hatalma azonos nemességre nézve épségben maradjon".

27 Ezzel a statútummal a nemesi tanács létezése és hatásköre törvényessé vált. Nyíregyháza elöljáróságának és az elöljáróság .jogkörének egységessége felbomlott, egyben tovább növekedett a város társadalmának nemesekre és közrendűekre való kettéválása. Ugyanezekben az években a nemesek kísérletet tesznek arra is, hogy a nemesi tanács fenntartását gazdaságilag még jobban megalapozzák, tehát külön újabb nemesi jövedelemforrásra tegyenek szert. A város elöljáróságához 1817-ben azzal a kéréssel fordultak, hogy mivel „mink a váltságnak fundamentumai voltunk s mi miattunk a város lett nemes város. .. minthogy a város az egész jövedelmeket veszi, maga szükségére fordíttya, mink tudván a jövedelmeknek mi voltát, azon malomnak jövedelmével meg nem nyugodhatunk", s ezért újabb jövedelmet kérnek maguknak. Az elöljáróság a kérelem elöl mereven elzárkózott, mert — mint a nemesek, jegyzőkönyvében olvashatjuk — levelükre „mitsoda goromba vaggdaló tudatlan, éretlen, felebaráti szeretetett sértő, törvénytelen feleletett küldtek, lehet olvasni.. .". Az elöljáróság válaszában — hivatkozva az 1786-os úriszéki határozatra — utalt arra, hogy a megtelepedés feltételei egyenlőek voltak mindenki számára a helységben. A nemesek évtizedekig viselték is a közrendüekkel egyenlő formában az összes terheket: fuvarozást, forspontozást, katonatartást. Később kezdtek külön jogokat követelni, s most már annyira felbátorodtak, hogy nem tartják elegendőnek a „községi társaságtól" való különválást, ráadásul az általuk elhagyott polgári testülettől kérnek segedelmet, jövedelmet a nemesi testület fenntartásához. Ne hivatkozzanak arra a nemesek, hogy sokat kell áldozniuk a nemesi felkelésre, mert haditeher a városra is éppen eléggé nehezedik. Különben is az insurrectio szerves tartozéka nemesi előjogaiknak ne akarják tehát a sajátos nemesi jogokból fakadó terheiket a várossal megfizettetni. Meglepő, hogy 1803-as örökös kontraktussal kapcsolatban emlegetett nemesi érdemek hallatára úgy fakadnak ki, hogy azzal ugyan ne dicsekedjenek a nemesek, mert a szerződéssel olyan keveset nyert a város, hogy elvesztésével semmit sem veszítenének s egyébként is a nemesek többet nyertek általa, mint a város többi lakosai. Ez az érvelés azonban bizonyára csak taktika az elöljáróság részéről, mert más alkalommal éppen ők hivatkoznak arra, hogy milyen nagy jótétemény lett a városon az örökös kontraktus.

28 * * * Ilyen előzmények után került sor 1824-ben az ún. második örökváltságra, amelyben Nyíregyháza a Károlyi családtól váltotta meg magát. Ekkor, okulva az 1803-as váltság utáni nemesi magatartás tanulságaiból, a város elöljárósága előzetes megállapodást igyekezett kötni a nemesekkel, 27 NYÁL. Nyíregyháza mezőváros iratai. 1818. 18. sz. 1—7. I. 28 A nemesek levelét és válaszát lásd: NYÁL. Nyíregyháza mezőváros iratai 1817. 11. sz. 146