A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában (1753–1848)

Nagyjában hasonló viszonyokat figyelhetünk meg itt, Nyíregyházán is, mint amilyeneket Nagykőrös 17—18. századi történetéből Majláth Jolán és Márkus István tanulmánya mutatott be.

6 Nyíregyháza helyzete és jogállapota —• miután a régi lakosság eltűnésével a régi jogviszonyok is elenyésztek — a betelepítés alkalmával a földesúrral kötött szerződéseken alapult. E szerződésekben a letelepedés feltételeként nyert kedvezmények sokban különböztek a többi szerződéses falvakéitól. A különbség elsősorban abban jelentkezett, hogy ezeket a kedvezményeket Nyíregyháza meg tudta őrizni, azok nem enyésztek el, mint sok más szerződéses helység esetében. E kedvezmények lényegesen túlhaladták a földesúri robot vagy valamennyi földesúri szolgáltatás pénzbeli megváltását. A nyíregyháziak megkapták a földesúrtól az összes beneficiumok haszonélvezetét is, melyekért az időnként megújított szerződésbeli árendát fizették. E mellett a földesúr arra is ígéretet tett, hogy Nyíregyháza határában nem létesít majorságot, sőt azt még tiszttartóinak sem engedi meg. Ezt az utóbbit azért is látjuk igen fontos kedvezménynek, mert tudjuk, hogy a 18. század második felében és a 19. század elején a jobbágyság életviszonyainak súlyosbodása elsősorban éppen a majorsági gazdálkodás térhódításával függött össze. Nyíregyháza parasztjait ez a veszély nem fenyegette, az egész határ saját használatukban maradt, sőt a földesúr azt is megígérte, hogy segít a szomszédos határrészeket bérletként megszerezni a lakosok részére. Igen jelentősek voltak az igazgatási és bíráskodási tekintetben kapott szerződésbeli kedvezmények is. Polgári peres ügyekben a helység bírája és elöljárósága volt az első fórumuk, bár ezek ítéletei csak a földesuraság jóváhagyása után váltak jogerősekké. (A peres ügyek jegyzőkönyvét időnit ént be kellett mutatni az úriszéken is.) A földesúr védelmet ígért a lakosoknak a vármegye vagy mások háborgatásaival szemben is, bár a megyétől nem sikerült elnyerni Károlyinak az új település részére a megígért adózási kedvezményt: a 3 évi mentességet, s hogy a 3 év elteltével lakosonként 1—1 aranyat fognak fizetni a megyének „ad quantum palatinale".

7 Végül is a vármegye részére szintén kedvezményesen adózhatott Nyíregyháza, mert az 1754. július 9-én elfogadta a nyíregyháziak javaslatát, hogy 8 év alatt letörlesztvén a régi lakosoktól reájuk háramló tt adót, utána arannyal adóznak. A földesurak ígéretet tettek arra, hogy a városban lakó iparosok részére a céh-, a város részére pedig a vásár jogot segítenek megszerezni.

8 Az említett szerződésbeli kedvezmények, amelyeket azért nyerhetett el az ide települő lakosság, mivel a földesuraknak reményük sem lehetett másként jövedelmezően hasznosítani nyíregyházi birtokaikat, igen előnyösen befolyásolták további fejlődését, lakosainak anyagi gyarapodását. E kedvezményes jogállapot fennmaradása előnyösen befolyásolta az örökváltság lehetőségét is. * *. * 6 Századok, 75. (1943). 7—10. sz.: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században. Különösen a 2. pont, amely a városbeli nemesség szerepét tárgyalja. 7 Az arannyal való adózás Szabolcs vármegyében több helységben is szokásban volt. További kutatást igényel annak a megállapítása, hogy milyen előnnyel járt ez az adózási mód a vármegye vagy az egyes adózó közösségek szempontjából. 139