A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

novocserkaszki múzeum kulacsain találjuk meg fordított, jobbra néző elhelyezésben.

95 Az ők szó jele (az ük-kel közös jel) differenciálódott később ő-re és szóvégi g-ra (Nikolsburg, Marsigli), ü-re és g-ra (Telegdi, Dobai); Csíkszentmárton, Konstantinápoly, Telegdi ö-je ё-re megy vissza, az első még a szegletes forma nyomait mutatja. Miskolczi, Nikolsburg, Kájoni ö-je, Marsigli ü-je: ee-re és e-re megy vissza. A homoródkarácsonfalvi (1) feliratban még élt a háromszögletű türk k

3 és a szamaritánus e rovásjele az ék ligatúrában összeolvasztva. Itt az é balra dűl, két rovátkával ellátott, vastagodó, alsó vége szögletesen kampós.

96 Mindkét jel kipusztult a székely rovásírásból, és úgy "látszik, hogy helyét egy újabb fejlődésű glagolita e foglalta el. Az a rovás jelét eddig a görögből származtatták. Karácsonfalván az ak ligatúrában találjuk meg, a türk háromszögű &

2-be olvasztva, de külön is szerepel fordított alakban a karácson szóban. Az ak

2 rovásjele ilyen alakban többé nem ismétlődik meg. A kapcsolatos k

2 türk rovásjel a székely rovásírásból kivesz, az a jele pedig önálló jelként marad meg, ék alakú fejével és függőleges szárával. Azonban az a rovásjel nem tartozik a teljesen önálló székely rovás jelek közé, mert más rovásjel re ráróható a fejrész, balról jobbra is jelölhető, feje tetejére állítva szintén előfordul. így a rovásjel szára csak kisegítő vonal lehetett a korábbi időben, az a rovásjelet csak a balra néző fejrész jellemzi, amely pedig teljesen egyezik a türk rovásírás, Nagyszentmiklós, Novocserkaszk, Majackoje a rovásjelével, de ezeknél jobbra néző éket találunk.

97 Görög eredetűnek tartjuk az / és az l rovás jelét. A z rovás jel kapcsolata a novocserkaszki múzeum kulacsain van meg (Don vidéke).

98 Az и rovásjel Nagyszentmiklóssal és Novocserkaszk-kal függ össze.

99 A zs rovásjele azonos alakban (cs és s hangérték mellett) novocserkaszki és türk összefüggéseket mutat. A cs rovásjel kapcsolatát Nagyszentmiklóson látjuk. Az ly rovás jele ugyancsak rokon Nagyszentmiklóssal (l) és Novocserkaszkkal. Az m rovásjelnek nem ismertük a kapcsolatát. Valószínűleg mint az a jelnél, itt is a függőleges szárat mint kisegítő vonalat kell tekinteni és csak a két ék alakú fej rovást mint jellemzőt kell figyelembe vennünk. Ezen az alapon kapcsolatot kereshetünk a türk írás és a majackojei gorodiscse kövein levő nz (?) rovásjelével.

100 А с rovásjel összefüggését nem ismerjük. A v jel kapcsolatai sincsenek meg. Nagyszentmiklóson a v hangértéknek b

2 rovásjel felel meg. Valószínűleg a ty jele a t -f / jelének összetételéből származik. A / rovásjelét Majackoje f

2-vel és Nagyszentmiklós ^-gyel vethetjük össze, de figyelembe veendő a székely rovásírás t jeléhez hasonló nagyszentmiklósi gamma (y) jel is.

101 95 Uo., VI. melléki. — Csallánij Dezső, Rovásírásos gyűrűk Magyarországon: Arch. Ért., 82 (1955), 80. —• A. M. Scserbak, Néhány szó a Don vidékén talált runikus feliratok olvasásának módozatairól: Szovjet Régészet X (1955), 135. (táblázat). — Szovjetszkaja Archeologija, XIX (1954), 280. lap. 98 Németh Gg., i. m. 1934, VÍ. melléklet. 97 Arch. Ért., 1955, 80. 100 Szovjet Régészet, X (1955), 135. (táblázat). 101 Arch. Ért., 1955, 80. (tábla). — Szovjet Régészet, 1955, 135. (táblázat). — J. Németh, Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós: Bibliotheca Orientalis Hungarica, II. Budapest—

Leipzig, 1932. 120