A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Makkay János: Különös régészeti leletek a Jósa András Múzeumban

újabb példány, melynek fogantyúja egy igen ügyesen formált kutyaalak.

7 A kísérő leletek a vonaldíszes kerámiába tartoznak. A kutyaalakkal díszített fedő csakis a tiszai kultúrából juthatott a vonaldíszes kultúra anyagába. Ez tehát a két nagy kultúra közvetlen érintkezését bizonyítja. Az ilyen fedők ui. a tiszai kultúra északibb leletanyagában, ill. a vele kapcsolatos északibb kultúrák leletei között gyakoriak. A kenézlői,

8 a tiszalöki

9 és esetleg a tiszadob-borziki

10 állatalakos fedők a tiszai kultúra leleteivel vagy azonos korú leletekkel kerültek elő. Könnyen lehetséges az is, hogy egy Borsodon talált állatszobor ugyancsak hasonló fedő fogantyúja volt.

11 Ha ez igaz, akkor ez a tiszai kultúrának a bükkire gyakorolt közvetlen hatását, a két kultúra érintkezését bizonyítja. Mindezek a fedők a körvonalazott korai csoportba tartoznak. A morva festett kerámia hasonló fedőinek egy része még egyidős lehet a tiszai kultúra leleteivel. De már valószínűleg későbbiek a Répcevisen talált miniatűr, állatalakos fedő,

12 valamint a lengyeli kultúra újabban közölt ilyen fedői.

13 Az előbbi feltehetően a morva festett kerámiának a dunántúli területekre gyakorolt hatását mutatja, ha nem számolunk azzal, hogy a Dunántúl bizonyos területein a morva festett kerámia mint önálló kultúra is szerepelt. Ez ugyanis elképzelhető a zselizi és bodrogkeresztúri kultúra közötti időszakban. Ezt mondhatjuk két, Ausztriában talált analóg fedőről is.

14 A Zengővárkonyban talált, említett példányok Dombay szerint vadkant ábrázolnak. Ennek érdekes voltát az alábbiak bizonyítják. A kutatás egyértelműen elfogadta azt a feltevést, hogy az ilyen fedők eredete Elő-Ázsiában, illetőleg a Földközi-tenger keleti medencéjében keresendő, és onnan jutottak el Közép-Európába is.

15 A délkelet-európai fedőket elsősorban a mochlosi fedővel és egy Tepe Giyan-i festett ábrázolással hasonlították össze, főleg a Tirgu Ocna-i leletet. Egy Mezopotámiában, Ur-ban talált terrakotta fedő, melynek tetején vadkanszobrocskát látunk, csak megerősíti ezt a felfogást. Ennek kora a III. Uri dinasztia ideje,

16 tehát a harmadik és második évezred fordulója. Tehát csak a legkésőbbi európai állatalakos fedőkkel lehet egykorú. Jelentősége nem is abban van, hogy a típus elő-ázsiai eredetét bizonyítja, hanem abban, hogy ez az az Európán kívüli lelet, amelyik a leginkább hasonló akár a dél-európai, akár a magyarországi példányokhoz. Mint láttuk, vadkan volta is rokon vonás. 7 Ötezer éves bonbonniere és kutyafejes fedő. Magyar Nemzet, 1960. június 29., 5. oldal. 8 A MNM Orsz. Tört. Múzeum eserépgyűjteményének leltára, 1948. 48. 9 Uo., 1944. 42. 10 Patay P., i. m. 11 Tompa F., Die Bandkeramik in Ungarn. Arch. Hung. 5—6 (Bp. 1929) XXV. t. 8. 12 A MNM Orsz. Tört. Múzeum cserépgyűjteményének leltára, közöletlen. 13 Dombau J., i. m. 218., LXXXIX. t. 2—3. 14 Willvonseder, K., Die ur- und frühgeschichtliche Forschung in Österreich, 1935. Nachrichtenblatt für deutsche Vorzeit 12 (1936) 184., XL. t.; Pittioni, R., Urgeschichte des Österreichischen Raumes. (Wien 1955) 183. 15 Vulpe, R., Figurine thériomorphe de la Cucuteni B. JPEK 12 (1938) 64., 3., 6. kép. 16 Woolley, L., Ur Excavations. IV. The Early Periods. (London 1955) XXL t. U. 17620. 11