A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
a bögözi vörös krétás freskófeliratot; a csíkszentmártoni farovás másolatát; a konstantinápolyi kőrovás másolatát; a moldvai csángó-székely kőrovássort; végül az enlakai festett feliratot. A feliratok szakadatlan sora, a XV. század első felétől a konstantinápolyi feliratig (1515-ig) tartott. Ettől kezdve a feliratos emlékek megszűnnek és még az irodalmi emlékek is csak Szamosközy titkos feljegyzéseivel (1587), mintegy háromnegyed évszázad múlva folytatódtak. Enlaka (1668) csak késői kivételnek számít. A második, késői, írott irodalmi csoportba sorozhatjuk az összes többi emléket, amely nagyrészt csak ábécé-változatokból állott. Ezek ideje 1587-től a XVIII. század végéig tehető. Az irodalmi emlékek a székely rovásírás utolsó, haldokló időszakát tükrözik vissza. Betűsorai az eredeti rovástechnikától eltávolodva, papírlapokra írott alakjukban többnyire csak deformált jeleikben maradtak meg. így írástörténeti összehasonlításra nagyrészt csak az első csoport anyagát használhatjuk. Mindkét csoport betűsora, az ábécé-rovástáblázatok tanúsága szerint ugyanazon írásrendszerhez tartozik. 2. A székely rovásírás ábécéje és kiejtése a következő: a,á (a); b (eb); с (ее); es (ecs); d (ed); e,é (e); ё (éh); / (ef); g (eg); gy (egy); h (eh); i,í (i); /' (ej); к (ek); (és még négy к változat); l (el); Zy(ely); m (em); n (en); ny (eny); o,ó (o); ö,ő (ö); p (ер); г (er); (teljes alakban és rövidített formában); s (es); sz (esz); t (et); ty (ety); u,ú (u); ü,ű (ü); v (ev); z (ez); zs (ezs). Összesen 32 betű rovásjele, melyből 24 mássalhangzó és 8 magánhangzó. Természetesen ennél sokkal több a rovás jel változatok száma, az egyszerű rovásjeltől a ,, capita dictionum"-ig. Mind ezeket a ligatúrák (összevonások) egészítik ki. A székely rovásírásnál is nyoma maradt annak, hogy a mély magánhangzókat a magas magánhangzóktól elütő rovásjelek, rovás jelváltozatok kísérik, úgy mint a türk rovásírásnál. A székely rovásírás eredeti betűsorát nem ismerjük, az első ábécék is már a latin ábécék hagyományos betűrendjét követik. A fapálcákra, nyílvesszőkre.rótt, kőbe vésett, festett vagy írt betűjelek, szavak, jobbról balra haladnak. A betűk alakja, a rovás technikájának megfelelően, többnyire szögletes. Az irodalmi emlékek írott betűi már a kerekített formák felé haladnak. A rovásjelek alakját, fejlődését nézve, az ábécék táblázatán (I— V/. melléklet) a következő észrevételeket tehetjük: A rovásjelek jellegük szerint hét alapformára vezethetők vissza. Függőleges, egyenes rovásvonal (kiegészítő rovátkákkal): a, c, d, gy* i, j, k 2 , m, p, s 2 , sz, t, zs, ent, ant, nt, tprus. Függőleges, két párhuzamos egyenes rovásvonal (kiegészítő rovátkákkai): cs, г, и, v, z. X. alakú rovás: b, ty. Ék alakú rovás (kiegészítő rovátkákkal): g, l, s 1 , k 3 ~ 5 . Tört vonalakból összetett rovás: к 1 , ё (szögletes alakjában); h (szögletes alakjában); о (szögletes alakjában); ö. Félhold alakú rovás (kiegészítő rovátkákkal): e, n, ny, о (kerekített alakjában). 112
