A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Makkay János: Különös régészeti leletek a Jósa András Múzeumban

Mindhárom lelet a megye korai bronzkorába keltezhető. 10. Sajátos formájú hálónehezékek. a) Diszkosz formájú nehezék (IV. t. 3). Felső részén két széles átfúrás van. Felettük a diszkosz széle le van egyenesítve és hosszában csatornaszerűen ki van mélyítve. Minden jel szerint a célból, hogy jól hozzáerősíthessék valamihez. Krétán, Tylissos-ban teljesen hasonló agyagtárgyakat találtak, melyek botra szerelt agyag baltafejek voltak.

1 — Átmérője 8,3 cm. Lelőhelye Tiszanagyfalu határa. Kora az újabb kőkor, valószínűleg a vonaldíszes kerámia. Bokros-Búzáspart lelőhelyen teljesen hasonló nehezékeket az alföldi vonaldíszes kerámia leleteivel együtt találtunk. A Dunántúlról, Esztergom környékéről több hasonló ismeretes, ugyancsak a neolithikumból.

2 Lelt. sz. 56. 109. 1. b) Hálónehezék (IV. t. 1), melynek formája boltíves kapura emlékeztet. Felső részén két átfúrás van. Igen finom kidolgozású, simított felületű. Lelőhelye Tiszapolgár, Téglaszín. Az újabb kőkorba tartozhat. Lelt. sz. 56. 187. 8. 8 cm magas. c) Az „a" leletre erősen hasonlító hálónehezék. Kenézlőről származik, biztosan neolithikus (IV. t. 4). Egyik oldala kissé homorú. Átmérője 7,3 cm. Lelt. sz. 57. 400. 1. d) Csepp formájú nehezék (VII. t. 8), felső, elkeskenyedő végén átfúrva. Ez a vége két sarkosan kicsücskösödik, szinte szarvhoz hasonlóan. Kora teljesen bizonytalan, de őskori eredetű. Hossza 9,7 cm. Lelőhelye Nagyhalász, Telektanya. Lelt. sz. 57. 289. 11. 11. Női felsőtestet ábrázoló lapos töredék, agyagból (V. t. 7.). A szinte edény falára emlékeztető test elülső lapján két dudor a melleket jelzi. A lapos, kissé ívelődő testből vastagodva indul ki a nyak, melyről a fej letört. Ugyancsak vastagodni kezd a vállak vége is, ahol a karok indultak. Hogy nem az edény peremére alkalmazott ábrázolással állunk szemben, azt az mutatja, hogy a karcsonkok alatti részen, tehát a ,,hónalj"-ban az idol teste befejezett, el van simítva, tehát nem törhetett ki edényoldalból. Továbbá az is, hogy a mellek a gyengén hajlott test konkáv oldalán vannak, azaz, ha a lelet edényoldal része lett volna, akkor a keblek a belső oldalra kerültek volna. Magassága 7,8 cm, szélessége 8,5 cm. Vastagsága 1—1,5 cm. Ismeretlen Szabolcs megyei lelőhelyről származik. Egészen biztos, hogy újabb kőkori, és valószínű, hogy a vonaldíszes kerámia leletei közé tartozik. Lelt. sz. 56. 217. 6. 12. Orsószerű a^yagtárgy, talán idol (III. t. 5). Pálca alakú, mindkét vége felé keskenyedő, hátoldalán" laposodó test. Elülső részéből és két oldalából összesen 5 küllőszerű fog, ill. csonk áll előre és oldalt. Hossza 7,2 cm. Szabolcs megyében találták. Az újabb kőkorba keltezhető. A hasonló leletek rendeltetését általában nem lehet meghatározni. Lelt. sz. 57. 411. 1. 13. Agyag-gomb (V. t. 2). Kis diszkoszalak, négy, szimmetrikusan elhelyezett fúrással. A Rakamaz—Timári partomlásból származik, és a vonaldíszes kerámia lelete. Átmérője 2,8 cm. Lelt. sz. 55. 25. 10. 14. Sza^vismvhák sza'uít, vagy vadkanagyarat (?) utánozó agyagtárgyak (III. t. 9—12). Agyagkarikák töredékei nem lehetnek, mert két töredék egy-egy vége teljesen elkeskenyedik, egy mlsik töredék vége pedig (III. t. 10) legömbölyítve végződik. Méreteik: 4—7 cm hosszúak. Lelőhelyük: Tiszadob, Ókenéz, ahol Csallány Dezső a vonaldíszes kerámia gazdag leletanyagával együtt találta őket. Lelt. sz. 61. 15. 5. 15. Tányér alakú agyagtárgy (V. t. 5), pereme közelében két, egymáshoz közelfekvő átfúrással. Ismeretlen, Szabolcs megyei lelőhelyről származik. Átmérője 6,8 cm. Feltétlenül újabb kőkori. 16. Agyagból készült miniatűr balta (V. t. 3). Átfúrt kőbaltát utánoz, és az átfúrásnál kiszélesedik. Ismeretlen Szabolcs megyei lelőhelyről való. Kora lehet az újabb kőkor, de a késői rézkor (péceli kultúra) és esetleg korai bronzkor is. Lelt. sz. 57. 410. 1. Hossza 6 cm. 17. Pelta alikú aqqagtárgy (V. t. 8). Alsó éle egyenes, a másik három befelé ívelődik. Felső részén két átfúrás van. Hálónehezék is lehetett, de nyakba akasztott díszként is viselhették. Legnagyobb mérete 11 cm. Lelőhelye: Tiszanagyfalu, Őstelep. Talán újabb kőkori eredetű. Lelt. sz. 56. 109. 3. 1 Hazzidakis, J., Tylissos. Villas minoennes. Études Crétoises 3. (Paris 1934) XXX. t. 1. 2 A leletek az esztergomi múzeumban vannak. 9