A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Kalmár János–Szalontai Barnabás: A Báthoriak címeres kőemlékei
„Qui curios vita vicit, probitate Catones Aequavitque Numam, religione Dei : Nam coluit verum prisca pietate tonantem, Et aumquam domuit foeda libido virum. Hie capit Alpinos, Moldvanos, protegit idem Sanguine Sylvanos, et regit ipse suo. Egregio Stephanus sae (VOS QVI) pectore Turcos Prostravit to ties, (НАС REQVIE) seit humo At vos о Bathorum gens (HVNC) lugete parentem Nam Bathorum cecidit firma columna domus." (Aki életében derekas volta által legyőzte a gondtelt Catókat Es istenfélelmével elérte Numát, Mivel ősi jámborsággal tisztelte az igaz mennydörgőt és rút szenvedély soha nem zabolázta a férfiút. Ez elfoglalja Havasalföldet és Moldvát, ugyanő védi vérével és kormányozza Erdélyt. István, aki kiváló bátorságával annyiszor leterítette a vad törököket, e földben nyugszik. De ti oh Báthori nemzetség gyászoljátok e rokont, Mert a Báthori ház erős oszlopa ledőlt.) Reánk ma már csak igen töredékesen jutott a feliratos rész, melyek a következő szavakat őrzik : VOS QVI НАС REQVIE HVNC Valószínűleg sírkő töredékek lehetnek a nyírbátori Báthori István Múzeumban őrzött címeres vörösmárvány töredékek, melyek összerakva, finom faragású, lófej-pajzs alakú címerpajzsot tartó, pikkelyes testű szárnyas sárkánykígyót ábrázolnak. Ez a több darabból álló, címeres vörösmárványkő (XIX. t.) formájában hasonló a templom déli falába helyezett Báthori István erdélyi vajda, országbíró címeres kőtáblájához. Valószínű, hogy ez a faragott címeres kő Báthori István vajda síremlékének egyik oldaláról megmaradt töredék. Mind a kő anyaga, mind mesteri faragása alapján jutottunk erre a megállapításra. 18 Ecsedi Báthori István országbíró, zsoltáríró (meghalt 1605) tumbájának (XVIII. t. 1) keskenyebbik oldalán erősen profilált címerpajzsban a három sárkányfog alatt feltűnően érdekes részlet egy három levélből álló stilizált növényi díszítés. Heraldikai értelemben ez a növényi díszítés címerbővítést jelentene, de nyilvánvaló, hogy ez csupán a kőfaragó mester szépet nyújtani akaró törekvését jelenti. Feltűnő még a címerábrázoláson, a fogak tövén látható n ógy gyűrűs dísz, amellyel a fogak tövét igyekezett a faragó mester érzékeltetni. A címert a szokásos nyakára csavarodó farkú, tüzet okádó szárnyas sárkánykígyó alakja veszi körül, a sárkányrend jelvénye. A sárkány hátán kifaragott csillagalak a sárkány elpusztításának a helyét mutatja, ahol Szent György a sárkányt átdöfte. A sárkányrend ábrázolásain ezt a helyet kereszt 18 Leffler B. : i.m. 282 — 283. — Entz G. — Szalontai B. : i.m. 56, 58.
