A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Csallány Géza: Nagy Géza régészeti levelei Jósa Andráshoz
De nézzük a hallstatti kultúra keletkezésének történeti előzményeit. Az etruszkok, akiktől ered ez a kultúra, kisázsiai nép, mely Lydiából a tengeren át vándorolt Tarquiniiba s onnan nyomult Itália belsejébe. A görögök a migdoniai pelaugok szomszédságában lakó szicíliai és itáliai tyrrhen ékről nevezték el őket. Müller О. szerint ezek aztán Itáliában az Alpesekböl jött rhaetiaiakkal keveredtek össze s magukat, mint ezek, rasenáknak nevezték. Űgy látszik különben, törzsrokon volt a két elem v. nyelvük ahhoz a • kaukázusi családhoz tartozott, 5 melyből ma csak a georgiaiak és rokonaik az abcházok, cserkeszek, csecsének s a különböző népek (avarok, varkhunok, rútulok sat) maradtak fenn a Kaukázus két oldalán, egykor azonban a Kaukázustól Kis Ázsiáig és Szíriáig, kelet felé pedig Perzsia déli részéig el voltak terjedve. (így a Tarquinii, Tarquinius név szorosan egyezik a hittita, urartui, kossaeita és elamita : tarhu, targun — itten az úr, király szóval, mely aztán ,,tarkhan" = fejedelem, előkelő jelentéssel a török nyelvben is elterjedt.) A rhaetiaiakon kívül a pelaszgokkal voltak még szorosabb rokonságban, úgy, hogy a lemnoszi pelaszg nyelvemlék szerint csak dialektusi különbség lehetett a két nyelv között. A Kis Ázsiai bevándorlást a Trójából megmenekült Aeneashoz fűzte a római hagyomány, de a trójai meg az Alba Longát alapító Aeneasfi Ascanius közt két századnyi különbség van. 6 Az etruszk évkönyvek 1044-ig mentek vissza (Aeneas 14 alba longai ivadékát sorolták fel Róma alapításáig), míg 5 Hőmmel Fritz : Grundriss der Geographie und Geschichte des Alten Orients München, 1904. 67. az etruszk és kaukázusi nyelvek közti egyezések közül felhozza a számneveket; és mint Hampel szerint is az etruszk számnevek : egy = du (ó. kaukázusi: dze, dzi) kettő = zal (mingrel: zsiri, zsűri) három = ci (é. kaukázusi: si, sib) négy = mach (é. kaukázusi: mukva) öt = hud (georgiai és é. kaukázusi : chuth) A Kr. e. II. évezredben szerepelt népek közül e rokonsághoz tartoztak a auaaiak vagy elamiták, Perzsia déli részében, tőlük északra kossaeiták vagy kassiták, ezek szomszédságában az uraríuiak és vanmellékiek vagy protoarménok, ezektől nyugatra a Feketetenger mellékén a moszkhok, tibarénok és khalibok, majd Kis-Ázsiából átnyúlva Szíriába és Palesztinába a khéták vagy hittiták, a tengerparton és szigeteken a lykiaiak vagy lékák, leiegek. Lehmann szerint e rokonsághoz tartoztak a krétaiak, karok, mykeneiek, etruszkok kisázsiaiak stb. Közülük Kr. e. 2300—2100 közt egész a Földközi tengerig kiterjedő nagy birodalmat alapítottak az elamiták ; Kr.e. XVII— XII. századig Babyloniában és Ázsia felső részeiben uralkodtak a kassiták ; Kr.e. 1400 felé a Kassiták és Egyiptom mellett Mitann volt Elő-Ázsia harmadik nagyhatalma, de már ekkor végnapjait élte s félszázad múlva elenyészett ; felváltották őket a khelták vagy hittiták. Mindezen népek nyelvében előfordul a tarkhu, tarka, tarkum sat. szó Isten, király, s uralkodó jelentéssel. így a hittiták főistene volt Tarku, a kis-ázsiai Tarchut a görögök Kronoszával, az elamita Turkut az asszirbabyloni Bamman istennel azonosították, a kassita Turgu a levegő, zivatar istene volt és Béllel vették egynek. Az etruszkok mondai ősapjukat nevezték Tarchon-n&k s az aranyvárost, melyet Itáliában alapítottak, Tarquinii-nak ; innen származik a római Tarquinius név. A későbbi időkben a tarkhan szó fejedelem, előkelő jelentéssel a középázsiai török-tatárságnál is elterjedt. 6 Az Ascanius névnek abban van a jelentősége, hogy megfelel a bibliai Askenaznak, a ki alatt a phrygiaiak, illetőleg phrygiai, tehát Trója körüli őslakosság mondai ősét értették. Innen nevezték a phoenikek Askenáztenger-nek a Fekete tengert, amiből a későbbi görög Pontos- Axenost (a barátságtalan tenger), később Pontus-Euxinost (vendégszerető tenger) csinált. 58
